Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Sántha Máté: P. Delph - Krisztus tanúja

ről tanúskodó sorokat írja naplójába: „Minden reggel azt kérdezzük magunktól: Hányat vertek az éjszaka megint bilincsbe? Kit fognak el ma? Mint az ősegyház keresztényeinek .szünet nélkül’ kell most imádkoznunk foglalyainkért. Nem fog angyal jönni szabadításukra, mint egykor Péterért. De Istentől fog jönni számukra segítség.“

„A kenyér fontos, a szabadság fontosabb; legfontosabb a töretlen hűség és az el nem árult imádás“

P. Delp fogságában írt följegyzéseiből idézünk. Ezekből a jó lelkek belopta íróeszközökkel, alacsony priccsére görnyedve, megbilincselt kézzel sűrűn teleírt lapokból. Az őrök nagy kedvezésül néha lazára csatolták a bilincset, úgyhogy egyik kezét ki tudta húzni belőle. Ilyenkor írt. Félszeme közben mindig az ajtón, hogy ha váratlan ellenőrzés jön, jókor visszadughassa. Elmélkedéseket ír a Jézus Szíve litánia egyes megszólításairól, a Miatyánkról; leveleket müncheni, berlini barátainak. Rendtestvére, P. Bolkovac, „A halál színe előtt" címmel gyűjtötte össze és adta ki ezeket az írásokat.

„Az új erény neve: fáradhatatlanság.“

„Az embernek sajátmagának kell egyszer fogságot kiállnia, hogy tudja, mi ez belső mivoltunknak. Ott kell ülni a szűk cellában, vasraverve, és a búskomorság ezer színében szemlélni a sarokban a szabadság szétfoszlott zászlaját. A szív mindig újra tovaszárnyal, a szellem próbálkozik szabadon fölemelkedni, de csak azért, hogy a körben megtett legközelebbi lépésnél, a kulcsok legközelebbi csörrenésénél annál véglegesebben ráébredjen a valóságra. És hozzá tudni: tehetetlen vagy. Nincs kulcsod, ajtódnak belülről nincsen zára, ablakodat rács födi és olyan magas, hogy még csak ki sem nézhetsz. Ha valaki nem jön ajtót nyitni, itt maradsz megkötözve, szegényen, nyomorúságodban. Semmi lelki győzködés nem segít: ez tény, állapot, ami érvényes és amit el kell ismerni.

Meg kell próbálni egyszer az éhséget, hétszámra. Átélni, hogy egy váratlan darab kenyér úgy esik az embernek, mint az égből jött kegyelem. Érezni kel! az éhségnek ezt a befolyását minden életműködéáünkre, hogy megint megtanuljuk a kenyér áhítatos tiszteletét és a kenyérért való gondot."

De ugyanakkor:

„A megkötöttségnek ezekben a heteiben fölismertem, hogy az emberek mindig akkor elveszettek, akkor esnek zsákmányául a körülvevő világ, viszonyaik, a rajtuk tett erőszak törvényének, ha nem képesek nagy belső tágasságra és szabadságra. Aki nincs otthon a hozzáférhetetlennek és érinthetetlennek megmaradó szabadság légkörében, dacolva minden külső hatalommal és körülménnyel, annak vége.

Ennek a szabadságnak az ember csak akkor lesz részesévé, ha túllépi saját határait. Az emberi szabadság születésének órája az Istennel való találkozás órája.

Ember, vesd magadat Istenedre, és megint a magadé leszel. Most mások hatalmában vagy, kínoznak, ijesztgetnek, egyik nyomorúságból a másikba kergetnek. Ez aztán a szabadság, amely énekel: . . . minket semmi halál el nem pusztíthat. Ez a határtalan távolba lendülő élet. Adoro és Suscipe: ti az élet ősszavai, ti egyenes és meredek ösvények Istenhez, ti kapuk a teljességbe, ti az ember útja önmaga felé".

Mit csinálnak még a megbilincselt kezek? Szept. 12-étől, Mária nevenapjától kezdve a szentmiseáldozatot is bemutatják. „Szent edé47