Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Franz Zeilinger: Ha pedig Krisztus nem támadt fel . . .
Az 50-57. versben aztán az Apostol Összefoglalóan rámutat arra, mit is akar elérni a nem éppen áttekinthető okfejtésével. Számára nincs még végleges és teljesen megváltozott létezés: ez majd csak az átalakulással jön létre. Egyrészt levele címzettjeinek nem szabad az „igehirdetését a feltámadásról“ túl primitív módon érteniök: a feltámasztott lét a halál után az emberi képzelőtehetség és gondolkodásmód számára teljesen felfoghatatlan, egyszerűen azért, mert pneumatikus, átszellemült létmód. Másrészt ez a lét a halál-határ átlépéséhez van kötve, — helyesebben, csak a jövőben, Krisztusnak várt eljövetelével kapcsolatban valósul meg, amelyet az Apostol apokaliptikus kifejezésekkel és képekkel ír le (51. és köv. vers), mert „test és vér nem örökölheti Isten országát“ (50. vers). Csak egy átalakult lét képes e teljes megváltás átvételére; vagy megfordítva: Pál számára a teljes megváltás jövőbeli átalakulás, az a reménység, melyet a Megfeszített feltámasztása ad meg neki. Ez a remény készteti őt arra, hogy a próféta szavaival (íz 25, 8: Oz 13,14) felujjongjon: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?“ (55. vers) 5) E fejezet utolsó verse kettős rendeltetést tölt be. Egyrészt átmenetet képez a korintusi gyűjtés praktikus kérdéséhez, amelyre, az Apostol most szándékozik áttérni: a levél címzettjeit arra szólítja fel, hogy „az űr ügyéért minél többet fáradjanak“. Másrészt a föltámadás- sal kapcsolatos érvelésének végeredményét formulázza meg: „Fáradozástok az űrban semmiképp sem hiábavaló“. Mert a keresztény élettel járó fáradalmak célja mint reménység — a föltámadás mint átalakulás. II. Hogy a fejezet célkitűzését még határozottabban megérthessük, kutassuk fel, milyen téves nézetet akart tulajdonképpen Pál Korintusban leküzdeni. Ebből a szemszögből aztán sokkal könnyebb lesz a szakasz megállapításainak célját tisztáznunk. Miként a 12-20. versből kiviláglik, Korintusban Krisztus feltámadását egyáltalán nem vonták kétségbe. Pál ugyanis ezt csak mint abszurdumot állítja oda, ha a halottak általános feltámasztása nem következne be, ahogyan azt a korintusiak elképzelték. Ez az okfejtés hallgatólagosan arra a feltételezésre épül, hogy ezt az abszurdumot csakugyan mint olyant el is fogadják. A felmerült nehézség tehát valamilyen formában a saját maguk föltámadására kellett hogy vonatkozzék. Mindenesetre, a vélemények megoszlanak a tekintetben, hogyan is kellene pozitív módon megformulázni a korintusiak hamis felfogását saját feltámadásukat illetően. 1) Némely részről az a feltevés, hogy a görög gondolkodásmód számára a test föltámadása és további létezése a halál után egyszerűen 29
