Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Franz Zeilinger: Ha pedig Krisztus nem támadt fel . . .

nek és életveszélynek, melynek kiteszi magát, ha nem jön el a halottak föltámasztása, azaz ha nincs megváltás a beteljesülés állapotában? Akkor minden értelmetlen. Akkor biztosan a legokosabb az epikuri alapelv szerint enni, inni, jól élni, hiszen holnap úgyis halottak vagyunk. Ilyesmi azonban Pál számára teljes bibliai értelemben AGNOSIA THEOU = Isten nem-ismerése, annyi, mint megfosztani Istent teremtői hatalmától, feltámasztási képességétől, egyszóval megfosztani Istent istenségétől. Ez pedig bűntény lenne (34. vers).

4) Pál felismeri tézisének egész horderejét. A görög, hasonlóan a modern emberhez, rögtön előáll a kérdéssel: tán az elrothadt test lenne újra élővé? Pál tehát kénytelen szembenézni a feltámadás hogyanjának kérdésével.

Hasonlattal kezdi: a magnak előbb el kell halnia, hogy új életmódra jusson el. Nem éppen szerencsés formulázásokkal igyekszik a különböző létmódok lehetőségeit felsorolni. Azt mondja, az élőlényeknek legkülönbözőbb megjelenési formái vannak: emberek, állatok, madarak, halak; mindegyik ugyan testtel biró élőlény, mégis más és más alakja van. Ehhez hasonlóan jelennek meg az égitestek: fényességükben különböznek egymástól. A 42. és a következő versekben ezt a megállapítást aztán alkalmazza a halottak föltámasztásának „hogyan“-jára:

„Ilyen a halottak feltámasztása is.

Romlásra vetik el — romlatlannak támad föl.

Dicstelenül vetik el — dicsőségben támad föl.

Erőtlenségben vetik el — erőben támad föl.

Érzéki (psyché-s) testet vetnek el — szellemi (pneumá-s) test támad fel.“

Az utolsó (44.) versben tett megállapítás a döntő. A föltámasztott test nem azonos teljesen az ember földi megjelenési formájával: ez egyszerűen leírhatatlan. Csak a személy azonossága kétségtelen; a hogyan-t illetőleg csak oly kifejezésekkel lehet élni, melyek tulajdonképpen csődöt mondanak. Szinte az lehet az érzésünk, Pál lavíroz a zsidóság testi-fizikai föltámadás-elképzelése és a görög világ túlzottan spiritualista, test-ellenes felfogása között. De akárhogy is van, annyi bizonyos, hogy ki akarja mutatni: a „hogyan“ tekintetében a föltámadás létmódját nem lehet a szokásos emberi kategóriákban kifejezni, ő csak azt tudja megmondani, mily tényezők határozzák meg a mindenkori egzisztenciát: itt múlandóság, jelentéktelenség és gyengeség, — olyan tényezők, amelyeket psyché név alatt foglal össze az Apostol, — ott elenyészhetetlenség, dicsőség és erő, — olyan tényezők, amelyeket a föltámadottal a pneuma, az Isten Lelke közöl. A 45-48. versben még egy rabbi-módra kigondolt Irás-bizonyítékot hoz fel az Apostol a „szellemi test“ létezésére, melyben ő újra az Ádám-Krisztus-theologumenon- nal próbálkozik:

28