Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Franz Zeilinger: Ha pedig Krisztus nem támadt fel . . .

Végül az Apostol részletesen utal saját tapasztalataira a Feltámadot- tal, a kegyelemnek ezekkel kapcsolatos átalakító erejére, mely őt, „a torzszülöttet“ arra képesítette, hogy az összes többieknél többet dolgozzék. Ez a kegyelem életét gyökeresen átalakította (8-10 vers). Általában felteszik, hogy a 3-7. versben idézett igehirdetés megformulázása lényegében igen régi eredetű. Valószínűleg a 4. évtizedből való. Csak azt nem lehet tisztázni, hogy eredetének helye Jeruzsálem-e, vagy pedig Anti- ochia.

2) Pál a kerygma meghirdetését ezzel a mondattal zárja be: „Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké. Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt halottaiból, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs feltámadás?!“ (11. vers és köv.) Ebben a fejezet döntő pontjához érkeztünk: Minden esetre Pál negatív formában fejezi ki, miért hirdette meg az alapvető Evangéliumot újból. Azért tette, mert — ügy látszik — Korintusban oly felfogás kezdett elterjedni, amely — legalább is a halottak feltámasztása tekintetében — nem egyezett meg azzal, ami az Egyház alapvető igehirdetésében egész általánosan kifejezésre jutott.

3) A 13-34. versben néhány polemikusán hangzó reflexiót tesz a halottak feltámadásáról a „hogy“-ot illetőleg. Legelőször is negatív következtetéseket von le a korintusiak helytelen felfogásából, hogy aztán azokat ad absurdum vezesse (13-19. vers): ha nincs halottak feltámasztása, akkor Krisztus sem támadt fel (13. vers), akkor hiábavaló és értelmetlen az ő prédikációja és az arra válaszul adott hit (14. vers), akkor a korintusiak be vannak csapva és még mindig bűneikben vannak (17. vers), akkor el vannak veszve azok is, akik elhúnytak Krisztusban, akkor szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél (18. vers).

Pál másodszor is tárgyalja ezt a témát, hogy most már pozitív következtetéseket vonjon le a feltámadás tanításából és egyenesen neki támadjon a korintusiak hamis elgondolásainak (20-28. vers): Mindenekelőtt feltételezi, hogy a levél olvasóinál semmi kétség nem forog fenn azt illetően, hogy Krisztus halottaiból feltámadott.19 Mert ha az Apostol ezzel a előfeltétellel nem számolna, akkor a következő okfejtés egyszerűen értelmetlen fantáziálásnak bizonyulna. „Ám Krisztus feltámadt, — így kezdi el, hogy nyomban, mondata befejezésénél nyomatékosan kiemelje: . . . feltámadt, „mint a holtak elseje (zsengéje) (20. vers). Az itt használt szó, aparché, az áldozati nyelvezetből van véve és tulajdonképpen a termés elsejéből, „zsengéjéből“ vett ajándékot jelenti. Zsidó felfogás szerint ui. az ilyen áldozati adomány megtisztítja és megszenteli az egész termést és nyájat. A lényeg itt az, hogy a fogalom mint a résznek megjelölése az egészet magába zárja. Pál számára ez azt jelenti: Krisztusnak, mint elsőnek — a zsengének — feltámasz26