Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Kereszt és megváltás
kénnyé. Mivel nem zárta be önmagát önzésébe, nem akart csak magának élni és önmaga megtartását nem helyezte mindenek fölé, hanem engedte, hogy megnyissák, hogy eltávolodjon magától és másokért éljen — azért ér önmagán túl a végtelenbe — mindörökre. így a megnyitott oldal új emberség, új Ádám szimbóluma lesz, Krisztusé, aki ember lett a többi emberért. Talán ebből kiindulva megértjük a hit legmélyebb mondanivalóját Krisztusról, olyképpen, hogy ebből egyúttal érthető lesz számunkra a Megfeszített közvetlen megbízása is. A hit azt mondja Krisztusról, hogy két természetben egy személy. A dogma görög szövege helyesebben és jobban mondja, hogy csak egy „Hypostasis“, csak egy személyi egység. Ezt a történelem folyamán sokszor félreértették, azt híve, Jézus emberségéből hiányzik valami; hogy egészen Isten lehessen, csak kevésbé lehet ember. Pedig az ellenkezője az igaz: Jézus az igazi, a mértékadó ember, aki felé egész emberségünknek törekednie kell, hogy teljességét elérje. Krisztus éppen abban igazi ember, hogy embersége nem „Hypostasis", nem önmagában-álló. Mert az „önmagában-állni-tudás“ kisebb mint az „önmagában-állni-nem-tudás" és „nem-akarás“, az önmagától való távolodás a többiek felé, az Atyától elindulva. Jézus maga az „önmagától- való-távolodás“ az Atya és az emberek felé. És éppen, mivel az önmaga köré vont gyűrű nála radikálisan széttört, ezért Isten Fia és Emberfia egyben. Éppen mivel egészen másokért van, egészen önmaga — az igazi emberség eszménye. Kereszténnyé lenni azt jelenti: emberré lenni, egészen az igazi emberségig, ami a másokért és az Istentől való létet jelenti. A Megfeszített megnyitott oldala, az új Ádám halálos sebe az emberek igaz emberségének kiindulópontja: feltekintenek arra, akit keresztül szúrtak. Weissmahr Béla KERESZT ÉS MEGVÁLTÁS Hitünk központi tétele, hogy a bűnből való megigazulást Krisztus kereszthalála szerezte meg nekünk. Ha ezt a szót halljuk „megváltás“, önkéntelenül is elsősorban a mi Urunkra Jézus Krisztusra gondolunk. Ha azonban szent Pál leveleiben utánanézünk, mit is jelent a megváltás, akkor talán meglepődve vesszük észre, hogy az apostol szerint megváltásunk Istennek, pontosabban az Atyának műve. ö az, aki „örök szándéka szerint“ (Ef 3,14), „a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte“ (Ef 1,4). — És amint az Atyától származik a megváltás terve, úgy tőle indul ki a megváltás végrehajtása is. „Amire ugyanis a törvény képtelen volt, azt Isten hajtotta végre. Tulajdon Fiát küldte el a bűn miatt a bűnös testhez hasonló alakban, hogy elítélje a testben lévő bűnt“ (Róm 8,3). A második korintusi levél 5. fejezetében pedig ez áll: „Mindaz aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg. Mindez Istentől ered, akit Krisztus kiengesztelt irántunk . . . Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal s nem számítja be bűneinket... ő a bűn hordozójává tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa Isten igazságának részesei legyünk“ (2 Kor 5,17-21). A megváltás inditóoka az Atyaisten irgalmas szeretete irántunk: 13
