Szolgálat 4. (1969)

Egyház szava - Összefoglaló jelentés az európai püspökök 2. szimpozionjáról

kát és még a püspökökkel való közösséget is veszélyeztetik. Ezek a papok elenyésző kisebbséget alkotnak, ezért nem kell általánosítani, mint ahogy ezt sokszor az újságírók teszik. De ugyanakkor azt is hozzáfűzte a spanyol prímás, hogy ezek a kontesztáló csoportok „gondviselésszerűek“ lehetnek, hiszen segítenek a problémák tudatosításában. A megoldásokról szólva Taran- con bíboros hangsúlyozta, hogy el kell kerülni az egyházban az autoritariz- must, az új visszautasítását, az uniformizálást. Meg kell reformálni a papképzést, ügyelni kell a papi lelkiségre, olyan kiimát kell teremteni a papok számára, amelyben harmonikusan kibontakozik affektiv életük: s ezt segíti elő a közös élet és csoportos munka, a papi szolidaritás és a közös felelősség érzékének kifejlesztése. — Végül röviden összefoglaljuk S u e n e n s bíboros csütörtök esti beszámolóját, amelynek ezt a címet adta: „A pap Isten népe szolgálatában". Előadásának elején lényegében ugyanúgy irta le a papi szolgálatot, mint ahogy ezt az első este Döpfner bíboros tette: az evangéli- zálás, a liturgikus közösség vezetése, a kiengesztelődés művének szolgálata és a hívek lelkipásztori gondozása képezik a papi szolgálat lényegét. Ehhez a papnak tekintélyre van szüksége. A tekintély az egyházban nem csupán a rend fenntartását szolgáló intézmény, — hangoztatta a belga prímás —; célja az, hogy a híveket állandóan szembesítse az Evangéliummal, hiszen ebben kell megtalálniok a közös hitet és a közös szeretetet, amely az üdvösségre vezeti őket. Suenens bíboros a továbbiakban kiemelte, hogy nem lehet előre meghatározni a holnap papjának alakját. Maga Krisztus sem határozta meg előre részleteiben a papi mivoltot és a szolgálatot, amikor az egyházat alapította és elrendelte az újszövetségi papságot. A papot minden korban igen összetett viszonyok határozzák meg: Krisztushoz, a püspökök kollégiumához, paptársaihoz, híveihez és világhoz fűződő kapcsolatai. A mai változásokat nyugodtan tudomásul kell venni, realistának kell lenni és bizalommal tekinteni a jövőbe. „Abban a modern társadalomban — hangsúlyozta Suenens bíboros — ahol eltűnnek az egyes csoportokat elszigetelő válaszfalak és egyre inkább érvényre jut a demokrácia, egészen természetes az, hogy a pap többé már nem azonosítja magát egy meghatározott társadalmi osztállyal, és nem akar többé egy meghatározott szociológiai státushoz tartozni". Malines-Brüsszel érseke ezután az egységről és a pluralizmusról beszélt, majd pedig rátért a papi nőtlenség igen égető kérdésére. (Itt megjegyezzük, a Churba összejött kontesztáló papok több javaslatot szavaztak meg: ezek között szerepelt az az indítvány is, hogy el kell törölni a kötelező papi cölibátust.) Suenens bíboros azt sürgette, hogy a cölibátust alaposan tanulmányozni kell, figyelembe véve az Egyház és a világ mai helyzetét: nem kell egyedül a papi hivatások csökkenésére hivatkozni, amikor a fakultativ cölibátusról esik szó. A belga bíboros — személyes jogcímen és nem a belga püspöki kar nevében — a következőket javasolta az európai püspökök második szimpozionján:

87