Szolgálat 4. (1969)

Egyház szava - Összefoglaló jelentés az európai püspökök 2. szimpozionjáról

1} El kell mélyíteni a szabadon választott cölibátus evangéliumi értékét és pozitív módon erre kell nevelni a fiatal papokat,

2) revideálni kell a cölibátusra ill. az ezzel kapcsolatos felmentésekre vonatkozó kánoni előírásokat,

3) a teológusoknak tanulmányozniok kell, mi tartozik a miniszteriális papság lényegéhez és mi járulékos elem benne, és végül

4) meg kell vizsgálni a nős emberek szentelésének kérdését, tekintettel a nagy paphiányra.

Suenens bíboros előadása során felolvasta még azt a levelet, amelyet a neves svájci teológus, Hans Küng irt a szimpozion főpásztorainak. Küng szerint a papság mai válsága igen súlyos. A problémák megoldását nem lehet halogatni, és nem lehet letűnt korok módszereivel boldogulni. Igen sok pap elhagyja hivatását. Meg kell óvni az egyházat az állandó veszteségektől, a pszichológiai hasadásoktól, az önkényes és rosszul orientált mozgolódásoktól. Majd pedig Küng a reformáció korára utal: ha akkor a püspökök bátrabbak lettek volna és jobban teljesítették volna lelkipásztori feladatukat, talán az Egyház elkerülhette volna a hitszakadást, aminek következményeit még ma is érezzük. „Ma öt évvel a Zsinat után — fűzi hozzá szószerint Küng — nem nyilatkozatokra, hanem lelkipásztori döntésre várunk a cölibátus, a papi státus és a papok politikai elkötelezettségének kérdéseiben“. (Itt jegyezzük meg, hogy Küng nyilvánvalóan magáévá tette a kontesztáló papok három legfontosabb követelését.) Suenens bíboros beszámolója végén még annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a papság problémáit tűzzék napirendre a püspöki szinodus rendkívüli ülésén vagy a VI. Pál által létrehozott nemzetközi teológiai bizottság összejövetelén. — A churi szimpozion végén, csütörtökön este — Etchegaray püspök, a szinodus titkára, felolvasta a püspökök zárónyilatkozatát. Ez a dokumentum többek között kijelenti, hogy a négy napig tartó megbeszélések csak szorosabbra fűzték a kapcsolatokat az európai püspökök között. A nyilatkozat ezután felsorolja a papság mai problémáit: az uj modern ideológiákkal szemben a papnak el kell mélyítenie hitét; új egyensúlyra van szüksége. A világ felé való nyitottság azt követeli tőle, hogy revideálja lelkipásztori módszereit és ott igyekezzék elérni az embereket, ahol azok élnek és dolgoznak. Egyes papok — folytatja a zárónyilatkozat — kétségbevonják azt, hogy a cölibátus a papság lényegéhez tartozik és vitatják annak kötelező voltát. Mások, igen sokan, azt követelik, hogy javítsanak élet- körülményeiken és lelkipásztori munkájukban jobban támogassák őket. A mai pap kezdeményezni akar; nem csupán azt kívánja feletteseitől, hogy megértsék és hogy párbeszédet folytassanak vele, hanem igazában ki akarja venni részét a felelősségből, jóllehet elismeri, hogy a tekintély végső gyakorlása a püspökökre tartozik. Változásokra van tehát szükség — hangoztatja a püspökök zárónyilatkozata, — de ugyanakkor meg kell őrizni azt, ami a papság változatlan lényegéhez tartozik. A papi küldetés célja végső soron az em88