Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Török Jenő: A lényegi sorrend. Lelkipásztori meggondolások
rül, hogy újjászülessék. Rád bízom magam minden erőforrásommal, amit teremtő vonzásod fakasztott fel bennem, szerényke tudásommal, vallási és fölszentelt papi kötelékeimmel együtt. S főleg Beléd vetem azt is, ami legjobban szívemhez nőtt; Rád bízom emberi meggyőződésem alapjait. Átadom magam Testednek, hogy benne éljek és benne haljak meg“. Török Jenő A LÉNYEG! SORREND Lelkipásztori meggondolások Talán nem kell sem bővebben igazolni, sem részletezni a ténymegállapítást: a mai ember, mivel a pluralista társadalomban többé kevésbé mindenütt diaszpóra-helyzetbe került, a régitől gyökeresen eltérő magatartást kíván a lelkipásztortól. Eszmefutattásunkban, egyes egyedül P. Chenu szellemes megállapítása nyomán, egy alapvető kérdésre szeretnénk rámutatni: Milyen legyen a lényegi sorrend lelkipásztori gyakorlatunkban? P. Chenu egy konferencián elhangzott tétele ez: Előbb hitoktatni, csak utána szentséget kiszolgáltatni; előbb „evangelizálni“, csak utána hitoktatni; előbb tanúságot tenni, csak utána evangelizálni. 1. Előbb hitoktatás, csak utána szentségkiszolgáltatás. Ez a tétel első pillantásra magától értődőnek látszik. A régi, tradicionális keresztény társadalomban is igy tettünk az első áldozás, a bérmálás és a felnőttek keresztelése előtt. A gyermekek keresztelése előtt sem volt probléma, hiszen tudtuk, hogy a keresztény család hittanra fogja taníttatni gyermekét: s valóban a századeleji liberális, csak külsőségesen keresztény apák gyermekei, akár szerzetes iskolákban, akár buzgó hittanárok behatása alatt gyakorló hívőkké váltak, — sőt számos papi hivatás is akadt közöttük. Most azonban világszerte más a helyzet. Ismeretes az a tény, hogy 1962-ben egy francia plébános megtagadta a keresztség kiszolgáltatását, mert az illető szülő két idősebb gyermekét nem járatta a plébániai hitoktatásra. Az ügy nagy port vert fel, a sajtóba is került, azonban végül is a francia püspöki kar hivatalos lelkipásztori utasításaiban megadta a lehetőséget, hogy indokolt esetben akár meg is tagadható a keresztség kiszolgáltatása. Érdekes, hogy az idei bécsi Egyházmegyei Zsinaton nem kívántak eddig elmenni. Anélkül, hogy ennek a kérdésnek dogmatikai hátterét feszegetnők, két mozzanatot mégis le kell szögeznünk: 1) régebben túlhangsúlyoztuk az „ex opere operato“ elvét; 2) a Mystici Corporis enciklika óta általánossá vált organikus szemlélet szellemében, a természetfölötti élet csirájának elülteté70
