Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Török Jenő: A lényegi sorrend. Lelkipásztori meggondolások
sét látjuk a keresztségben (újjáélesztését a gyónásban, táplálását az Oltári- szentség vételében). Csak mellékesen megjegyezve: a mai egzisztenciális gondolkodásnak nagyon megfelelő gondolat ez. így önként vetődik fel a kérdés: minek elültetni egy életcsirát, amely biztos elfojtásra van Ítélve? Ha pedig ez élet táplálásáról van szó. a mennyiségi elv mellett nem hanyagolható el a minőségi elv. Mindebből világos, hogy a szentségek kiszolgáltatása terén ma egyre jobban előtérbe kerül a minőségre való törekvés. Ennek azonban előfeltétele az alapos felvilágosító munka. Az idősebb papi generációból ki ne tapasztalta volna, mennyire megváltozott a misekönyvek használata, majd a magyarázattal kisért misék nyomán a hivek részvétele a szentmisén. A liturgikus mozgalomnak köszönhető, hogy a szentmise jobb megértése terén tehát nagyot haladtunk, s e téren — ha az újabb változások némileg zavarják is híveinket, mégis — remélhetőleg a reformmal mélyebb megértés várható. Két szentségnél azonban felelősségünk új feladatok elé állít bennünket az előzetes oktatás terén. Az első épp a keresztség szentsége, a gyermek-keresztség esetén. Az egészséges fejlődés a keresztség megtagadása helyett a szervesebb megoldás felé vezet: a fiatal szülők hitoktatása irányában. Nemrég láttam Párizsban egy bájos plakátot az egyik templomban: kedves kisbaba mosolyog reánk, és a kép fölött hatalmas vörös felirattal: „9 hónap születésem elö- készitésére“ — alatta: „1 hónap keresztségem előkészitésére“ s a képen fekete Írással a felszólítás: „írassatok be a plébánián egy hónappal megkeresztelésem előtt — és vegyetek részt a szülők összejövetelein!“ A másik szentség, amelynek kiszolgáltatása kapcsán régebben nem alkalmaztuk P. C h e n u tételét, de már két évtizede örvendetes fejlődés indult meg, előbb Franciaországban, Belgiumban, majd újabban a német nyelvterületen is, a házasság szentsége. Századunk vallási fejlődésének egyik legszebb jele a keresztény hitvesi lelkiség „felfedezése“: öntudatos keresztények a házasságban felfedezték azt a lehetőséget, hogy közös törekvéssel, és épp a házasság szentségi kegyelmétől segítve törekedjenek az életszentségre. E tekintetben Caf faréi abbé1 irányzata volt úttörő. A németeknél viszont a test és a szexualitás keresztény értelmezésében történt ugartörés (Doms, Auer, Reuss stb.)2. Ehhez járult az egész vonalon a laikusok lassú előtérbenyomulása — és épp a házassági előkészítés, a családmozgalmak területén érvényesült érthetően a fokozottabb részvételük. A „jegyesoktatás“ régi módja, — ezt egyedül a plébános végezte — letünőben van. Házaspárok, orvosok, pszichológusok, jogászok adnak elő, a pap a teológiai témára szorítkozik. Általában 5-6 héttel a házasságkötés előtt kell jelentkezni, és hetenkint egy estén vannak az előadások városonkint, illetve az espereskerületek egy-egy pontján. Bécsben kb. hat éve indult meg egy három estét betöltő sorozat (apa, anya, orvos, — jelentkezéskor és a sorozat lezárása után beszélgetés a plébánossal). Kezdetben egyes plébánosok is ellenezték a kötelezővé tételt. A jól működő család71
