Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége
a földi valóságnak transzcendenciáját. De ezt meg kellett tenni, mert minden ideál csak akkor valós, ha ezt valamiként megpróbáljuk kifejezni és megközelíteni. Viszont, ha ez a három ideál csak emberi ismereteink leszűkített formájaként jelentkezik, akkor az is világos, hogy ugyanezt a változó korok és társadalmak gondolkozásmődjának megfelelően újra ki lehet fejezni. Ezért lehetséges, hogy még a kereszténységen belül is, a modern kor elhomályosíthatja ezeket az eszményeket35. Újra és talán más formában kell kifejeznie a teológusnak és a moralistának a házasság keresztény horizontját. Az a kötelességünk, hogy ezek között az új — sokszor a régen megfogalmazott ideálok ellen lázadó — korszakban is újra ki tudjuk mutatni a házasság keresztény eszményeit. Házasság: a megváltó szeretet szentsége. Az előbb léirt gondolkozásmód, akármennyire is szükséges, egy bizonyos erkölcsi idealizmusra, sőt társadalmi ideológiára is vezethet. Teljesen igaz, hogy a házasság földi valósága a keresztény hit ethoszának távlatában nyeri el transzcendenciáját. De az ideál nem szűntetheti meg azt a földi értéket, amit a házasság jelent a kétneműség állapotában élő ember számára. Idealizmus lenne elfelejteni a házasság evilági értékét, és helyette csak az eszmények magasabbrendű értékeit hangsúlyozni. Ez a magatartás társadalmi ideológiává válhat, ahogy ez meg is történt a középkori hierarchikus társadalom-felfogás egyes elgondolásaiban. Erre az idealizmusra, és még kevésbé erre az ideológiára a kereszténység hite nem ad alapot, éppen azért, mert a házasságot — mint földi valóságot — krisztusi, megváltó szentségnek tekintette. Szerintem éppen ezen a ponton segíti a teológust a házasság emberi valóságának meghatározásában korunk erkölcsileg kétértelmű felfogása. Ezt a felfogást a cikk címében is említett kifejezéssel tudjuk összefoglalni: a férfi és a nő találkozása az evilági, földi szerelemben fejeződik ki. Természetesen nem könnyű ezt a fogalmat és ennek valóságát leírni. Megvan a veszély, hogy a .földi szerelem' kifejezésén könnyen szexuális vonzalmat vagy múló emberi emóciót értünk. De tagadhatatlan, hogy a szó valami, nehezen megfogalmazható, emberi valóságra mutat. Már eleve ezt a valóságot próbáltuk kifejezni, amikor a házassággal egyvonalban mindig a férfi és a nő találkozásáról is beszéltünk. Az ilyen találkozáson elsősorban 3S) Társadalmunk megengedhetőnek tekinti a házasság előtti vagy ezen kívüli nemi kapcsolatot; — a csoportházasság kísérlete sokszor a házasságtörés és a pro- miszkuitás gyakorlatára vezet; — az újabb állami törvények megkönnyítik a válást és feleslegesnek tartják a házasság egyházi ratifikálását; — a nőtlenség eszménye pedig az átlagember szemében sokszor nevetséges rendellenességet jelent. Amikor ezeket a tüneteket elítéljük, tudnunk kell, hogy milyen szempontból vetjük el a mai társadalom erkölcstelenségét. Nem a múlt társadalmi rendjének, hanem a keresztény házasság mindig újjonan kifejezendő eszményeinek szemszögéből kell az új társadalmi felfogást megbírálnunk. 46
