Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége
Az áldozás formájáról nem szó! külön az új rend. Sok helyen elterjedt az állva való áldozás szokása. Nem tekinthetjük ezt a tisztelet csökkenésének, inkább az egyre általánosabbá váló helyes felfogás kifejezésének, hogyha különböző fokban is, de a szentmisét a hívek a pappal együtt, közösen mutatják be, mint a királyi papság (1 Pét. 2,9) részesei. Az állás az áldozatbemutatás testtartása. A hívek kézbe történő áldoztatása is egyre inkább terjed. A kitárt kérő kéz — szó nélkül is — mély hitről tanúskodhat. A szentmise záró rítusa Az áldozás utáni imádság (postcommunio) után az új rítus most külön helyet biztosít a hirdetések számára. így ez nem zavarja a szentmise menetét. Utána a pap széttárt kézzel köszönti és megáldja a népet. Bizonyos alkalmakkor, pl. keresztelési vagy nászmise, vagy nagyböjti hétköznapi miséknél külön könyörgések vezethetik be az ünnepélyesebb áldást. Ezután következik az elbocsájtás. A pap végül megcsókolja az oltárt és az illő tisztelet- adás után távozik. Nemcsak a tabernakulumban lévő Oltáriszentség felé hajt térdet, hanem meghajol a nép felé is. Ha évek óta tart is már a liturgia reformja, ez az utóbbi minden eddiginél fontosabb rendelkezés, mely az egész szentmise menetét egységesen rendezi, mégis hirtelen jött, alig tudtunk rá felkészülni. Az elkövetkező időben mindenesetre az a feladatunk, hogy örömmel és szerető érdeklődéssel foglalkozzunk a megújított szentmise mindegyik részletével és akkor sok szépséget és új értelmet fedezünk fel minden újítás mögött. Vass György HÁZASSÁG: AZ EVILÁGI SZERELEM SZENTSÉGE Korunk teológiájának jellegzetes feladata a keresztény igazságok újraértékelésében áll. Éppen úgy, mint a középkor elején, most is kialakulófélben van egy teológiai szintézis, amelynek keretei között nemcsak a hit számára lényeges alapigazságok (pl. a kinyilatkoztatás mibenléte; a szentírás és az egyházi dogmák keletkezése és kifejlődése; az egyházak szerepe a mai világban stb.), hanem a keresztény tanítás részletigazságai is új színben tűnnek fel. Ezekben az új keretekben kell a ma teológiájának kidolgoznia a kereszténység tanítását a házasságról is. Röviden összefoglalva: a mai teológia sokkal komolyabban számításba veszi a történelmi ember természetes világát, ennek tapasztalt értékeit és nehézségeit, hogy ezekből kiindulva mutassa be a modern ember számára az emberi lét transzcendens és krisztusi értelmét. Ezt az új irányt, bizonyos fenntartással, a szekularizáció, a világiasodás folyamatának nevezhetjük. A házasság teológiájában is ugyanez az irány érvényesül. Megpróbáljuk újraértelmezni a házasság emberi értékét, a keresztény házasság alapesz34
