Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége
méit és ennek szentségi jellegét korunk egyéni és társadalmi tapasztalatai alapján. Ez a kísérlet azonban közel sem jelent szakítást a húsz évszázados keresztény hagyománnyal. A bibliai alapadottságok, az első keresztény századok reflexiói, valamint a középkor szintézisében kialakult házasság-felfogás éppen olyan része a hagyománynak, mint az egyház által jóváhagyott és gyakorlatban megvalósított hit- és erkölcstani nézet a házasságról. Ezeknek ismerete a ma teológusa számára éppen úgy kötelező, mint régen, még akkor is, ha új távlatokat akar feltárni az erre vonatkozó katolikus hittanban. De az ismereten túl joga van ennek a teológiának a régi felfogások bírálatára is az újonan megvilágított keresztény alapigazságok, valamint korunk emberének tapasztalata szempontjából. A kinyilatkoztatásban megnyilvánuló Isten szavát, és az ezt követő keresztény tradíciót ma mintegy más hangnemben hallgatjuk, éppen azért, mert jelenkori tapasztalataink a férfi és a nő találkozásáról egy rohamosan változó tudományos, társadalmi és egyéni életrendben történelmileg módosultak. Csak egy ilyen értelemben vett teológiai kísérlet, amely a hit hagyományainak alapos ismeretéből és ezeknek bírálatából ered, vezethet a kereszténység házasság-felfogásának korszerűbb leírására. Ebben a cikkben megpróbálunk rámutatni azokra a szempontokra, amelyekből a házasság felfogását újra lehet értékelni. A cikk keretei természetesen nem engedik meg a hagyományos keresztény tanítás ismertetését, és ennek részletes bírálatát. Legfeljebb csak a szentírás és a tradíció egyes szempontjaira fogunk rámutatni, hogy megalapozzuk kísérletünket. Módszerünk tehát nem annyira a pozitív dogmatika, mint a szisztématikus teológia vonalán áll. Ebben a módszertani keretben próbáljuk kimutatni, hogy a férfi és a nő evilági találkozása a házasságban a hit szempontjából milyen távlatokat vesz fel, és hogyan lesz a házasság (mint ilyen földi valóság) az emberi életet megváltó és megszentelő krisztusi szentség. A házasság ugyanis a hit által kimutatott távlatokban transzcendál és így vezeti az egyént életének örök célja felé. De ugyanakkor a házasság földi valóságában inkarnálódik, testesül meg az a kegyelem, amely a férfi és a nő találkozását krisztusi szentséggé teszi. Cikkünknek ez az alapgondolata. A jelenkor tapasztalata Talán túl sokszor hallottuk manapság azt a szigorú kritikát, amellyel a mai keresztény elveti kortásainak tapasztalatát a férfi és a nő evilági találkozásáról. Világi és vallási vezetőink szinte rémülten mutatnak rá korunk szexuális életének züllöttségére, a mai házasságok rendellenességére és áll- hatatlanságára, és a házasságról lemondó önkéntes nőtlenség, a celibátus krízisére. Az amerikai Kinsey-report, az állami statisztikák a felbontott házasságokról, valamint a papi vagy szerzetesi celibátust feladó személyek érvei, valóban a házasélet modern tapasztalatait tükrözik. Helytelen lenne azonban ezt a tapasztalatot teljes egészében elvetni, és nem keresni benne azt a pozitív értéket, amelyet éppen ez a sokat dorgált modern felfogás húz alá. 35