Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után
első keresztények Krisztus eljövetelét váró lelkületére figyelmeztet és igy szépen vezet át bennünket a doxologiához. A Miatyánk záradéka A szentmisét megnyitó szentpáli bevezető köszöntések mellett bizonyára ennek a doxologiának újra való bevezetése fogja sok katolikusban a megjegyzést felkelteni: hát egészen protestánsok leszünk már a misében is! Pedig a protestánsok mellett a keleti egyház mindig használta. Nyugaton a nagy humanista Erasmus nyomán kezdték a hitújitók használni. A katolikus és protestáns szentirástudomány egységesen vallja, hogy az Úrtól tanult imádság liturgikus használata folytán került bele a Szentírás egyes kézirataiba ez a közösség válaszaként felfogható záradék. Az Úr asztalához csak megbékélt lélekkel lehet járulni. Ez a béke- rítus (pax) a mostani megújulás során nagyobb hangsúlyt kapott. A pap kitárt karral mondja az imádságot és a békekívánságot: az Úr békéje legyen veletek mindenkor! A pap, vagy a diakónus most külön fel is szólíthatja a közösséget a békeköszöntésre: engesztelődjetek ki szívből egymással! A pap békecsókot vált a segédkezőkkel, a nép pedig valamilyen jellel (pl. kézfogással, vagy meghajlással, a magyar püspöki kar döntése szerint közös felkiáltással: legyen békesség közöttünk mindenkor!) fejezi ki az egymás ellen elkövetett sérelmek megbocsátását. A béke rítusának kiemelése mellett még egy ősi mélyértelmű mozzanata a szentmisének került vissza eredeti helyére: ez a kenyértörés rítusa. Az Apostolok Cselekedete szerint (2,42) erről nevezték el az egész szentmisét kenyértörésnek. A pap a tányérkán lehetőleg ne csak a „maga“ nagyostyáját törje meg, hanem legalább néhányat a hívek számára is — különösen kisebb közösségek esetén. A „commixtio“-nak vagyis a Szent Test és Vér egyesítésének mélyértelmű jelentősége is van különösen a keleti liturgiában, ahol a „nagy bemenet" pl. az Úr temetését jelképezi, ez viszont a feltámadásnak, a Test és a Vér újraegyesítésének a kifejezője. A kenyértörés egész szertartása alatt a hívek az „Isten Bárányát“ éneklik, mely eredetileg is „con- fractorium“ vagyis a kenyértörést kísérő ének volt. Nemcsak háromszor, hanem többször is megismételhetik mindaddig, amíg a kenyértörés tart. A pap összetett kézzel, meghajlás nélkül csendben elmondja az egyiket a misekönyvben lévő két előkészületi imádság közül, majd térdet- hajt, kezébe veszi a megtört Szentostyát (a megtört Ostya felmutatása még hatékonyabban fejezi ki az áldozatot). A pap és a hívek áldozása A Szentostya felmutatásánál az eddig szokásos felszólításhoz: íme az Isten Báránya . . . — hozzáfűzi ezentúl: Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az isteni Bárány. így valóban kitűnik meghívó jellege. 3 33
