Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után
1 minden szentmisében a valódi felajánlás, amikor magát Krisztust a kenyér és bor leple alatt Mennyei Atyjának felajánljuk. Ez természetesen felöleli és átalakítja a misztikus Krisztustest lelki áldozatát is. 4. Lélekhivás (epiclesis). Segitségüi hívjuk a Szentleiket, hogy isteni ereje által szentelje meg, helyesebben változtassa Krisztus testévé és vérévé az emberektől felajánlott ajándékokat és tartsa egységben azokat, akik az Újszövetség lakomájában részesednek, 5. A közbenjárást kérő imádságok (mementók). Az eucharisztiát az egész — a földi és az égi — egyházzal való közösségben ünnepeljük. Ezért imádkozunk az egyház minden tagjáért, vezetőiért, a jelenlévőkért, az elhunytakért, végül magunkért is. 6. Záró ima a Szentháromság dicsőítésére (doxologia). Mint az első keresztények minden imádságuk végén, mi is a Szentháromságot dicsőítő záradékkal fejezzük be az eucharisztikus imádságot. Az átváltoztatott adományok felemelése közben a közös Atyához fordulunk Jézus Krisztus által a Szentlélekkel egyetemben. A közösség azáltal vesz részt az eucharisztikus imádságban, hogy egyrészt figyelmesen hallgatja a nevében mondott imádságokat, (azért a pap értelmesen, jól tagolva mondja a kánont) másrészt feleleteivel kapcsolódik be a prefáció dialógusába, énekli a sanctust és ünnepélyes hitvallással válaszol az átváltozás utáni felszólításra és végül megpecsételi a közös részvételt befejező doxológiára egy szivvel-lélekkel mondott Amen-nel. Az átváltoztatás szavai most egyöntetűen mondandók. „Ez az én testeméhez hozzáfűzi: „mely értetek adatik“. Ez szent Pál korintusi leveléből való, amely az utolsó vacsora leírásának legősibb rögzített szövege. Teológiai szempontból is ez az utalás Krisztus másnapi szenvedésére és kereszthalálára jobban kifejezi a szentmisének áldozati jellegét. Azon ne csodálkozzunk, ha egyes ünnepélyes alkalmakkor a pap a kánon egy részét az átváltoztatás szavaival együtt énekelni fogja. A keleti egyházban ez régóta igy szokásos. Az egyes kánonok használatára azt ajánlja az új rend: nagy ünnepeken az eddigi római kánont használjuk, (amelynek egyes ünnepeken külön betétei — communi- cantes — vannak) a másodikat hétköznapokon, vagy indokolt rövid mise esetén, (gyermek-vagy nászmiséken); a harmadik kánon az évközi vasárnapokra és a halottakra vonatkozó szép külön betétje miatt az értük végzett szentmisékre látszik különösen alkalmasnak. A negyedik, számos bibliai vonatkozása miatt, a Szentírásban járatosabb közösségek számára ajánlható. Az áldozás A doxologia után térdhajtás és „Könyörögjünk“ felszólítás nélkül a Miatyánk bevezetését kezdi mondani, vagy énekelni a pap. Kívánatos volna, hogy a nagyobb nemzetek példájára a magyar keresztények is megegyeznének a Miatyánk egységes fordításában és az éneklés számára magyar dallam is készülne a jelenlegi gregorián dallam mellett. Efelé az ökumenikus cél felé az új rend jelentős lépést tett a Miatyánk doxo- logiájának a szentmisébe való bevonásával. A Miatyánk utolsó kéréséhez fűződő „embolizmus“ (bűntől és bajtól való szabadulásért és a békéért könyörgő imádság) megrövidült kissé, viszont biblikus nyelvhasználattal az 32
