Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után

reként) volna egyenrangú párja. Pedig valójában a mi áldozatunk nem a kenyér és a bor — hiszen akkor egyes természeti vallások igazán „értékesebb“ áldozatot mutattak be, — hanem maga az Isten Fia, Krisztus teste és vére. Ezért az eucharisztikus liturgiának első részét újabban nem nevezzük felajánlásnak, hanem az áldozati adományok előkészítésének.

Az áldozati adományok előkészítése

Az egyetemes könyörgések befejezése után ének következik. Miseénekeink felajánlási versei majdnem mind a kenyér és bor, meg önmagunk felajánlásáról szólnak, a misszalé felajánlása antifonáiban azonban a legritkábban találkozunk „felajánlási gondolattal“. Ma a felajánlási antifona teljesen el is maradt. Az új miserend viszont ajánlja, hogy legalább bizonyos alkalmakkor a hívek vagy megbízottjaik a kenyeret és a bort, esetleg más ajándékot is maguk vigyék az oltárhoz. Nagyobb részt teljesen újak a megrövidített „felajánlás“ papi imái, melyeket a pap fennhangon is mondhat. A német nyelv- terület hivatalos kiadványa azonban azt ajánlja, hogy a pap tegyen különbséget a szentmise többi részeinek hangosan mondott imái és a csupán „érthető“ hangon mondott felajánlási imák között. A hivatalos miserend inkább csendet ajánl. A pap a lehetőleg nagyobb kehely-tányért a hívek áldoztatásá- ra szánt ostyával felemeli és új, szentirási ihletésű és az ószövetségi áldásokra emlékeztető imádságokat mond. A kehely felemelése közben csekély behelyettesítéssel ugyanazt az áldásformát használja. Kézmosásra az eddig használt hosszabb és kissé öntetszelgőbb 25. zsoltár helyett a Miserere (50. zs.) egyszerű, alázatos fohászát ismétli a pap.

Egyesek következetlenségnek tekintik, hogy míg a mise kezdetéről az új miserend minden papi magánimádságot töröl, itt meghagyott belőlük néhányat és kifogásolják a kézmosásnak ma már csakis szimbolikus cselekményét is. Az első püspöki szinoduson bemutatott „missa normatíva“ nem tartalmazott ilyen halkan mondott papi imákat. A szentmisének ez a része a különféle kívánságok összeegyeztetése folytán kapta meg jelenlegi formáját. Ezek a csendesimádságok a helyes lelkűiét kialakítását célozzák. Megváltoztak, ill. teljesen elmaradtak azok az imádságok, amelyek itt, az áldozati adományok előkészítésénél „szeplőtelen adományról“, „üdvösség kelyhéről“ beszéltek és elővételezték Krisztus testének és vérének felajánlását. A szakemberek nagy része azért javasolta a „orate fratres" eltörlését is. Mások viszont a felajánlást záró könyörgés bevezetésének tekintik. Az egybeolvasztott „orate fratres"-t és a „suscipiat“-ot csak a pap mondja.

A felajánló könyörgés rendes körülmények között az áldozati adományok előkészítésének egyetlen hangosan mondott, vagy énekelt imádsága. A liturgikusok már régebben megállapították, hogy ez nem „csendes imádság“ volt, hanem „oratio super secreta“, vagyis a kiválasztott adományok feletti ima.

A nagy eucharisztikus imádság előtt többszörös felszólítással figyelmeztet bennünket a pap az emelkedett lelkületre és hálaadásra. A bevezető dialógus után kezdődik az egyes ünnepek és időszakok szerint különböző pre30