Szolgálat 2. (1969)

Egyház szava - Orbán Miklós: A szerzetesújoncok nevelése ügyében kiadott utasítás

akik a szemlélődésnek szentelik életüket, mint azokat, akik az apostoli életre vállalkoznak. Korunk fiataljai egészen más körülmények között élnek, mint az előző koroké. Eddig az volt az előírás, hogy az újonc idő eltelte után a fiatalok időleges fogadalmat tettek és csak több év elteltével került sor az örök fogadalomra. A kongregáció utasítása most lehetőséget nyuit arra, hogy az időleges fogadalom helyett a fiatalok valami más formában kötelezzék el magukat. A szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalma a szerzetes életnek lényeges eleme. A fogadalom lényegét a kongregációnak ez az engedélye semmiképpen sem érinti, ha megengedi, hogy az időleges fogadalom helyett más módon kötelezzék el magukat a fiatalok; ezt csak azért teszi, mert számol a mai fiatlaság sajátos lélektani helyzetével. Mivel korunk fiataljai nem egyszer olyan környezetből jelentkeznek a szerzetesi életre, amely merőben különbözik attól a világtól, amelybe belépnek, ezért ajánlatos, hogy a szó szoros értelmében vett újoncidő előtt kellő nevelésben részesüljenek.

Ennek a vallási-lelki nevelésnek a célja nemcsak az, hogy a szerzetbe készülő fiatal hivatására fényt derítsen, hanem az is, hogy az illető vallásilelki műveltségét kiegészítse, a hiányokat ezen a téren pótolja. Az újoncidőt a jelentkező csak akkor kezdje meg, amikor már világosan látja, hogy mire akar vállalkozni és teljesen szabadon vállalja is a szerzetesi életformát. A ma mutatkozó sok válság oka éppen az, hogy az illetők éretlen fejjel léptek a szerzetbe. Az újoncéletre való előkészítésnek annál hosszabbnak és intenzívebbnek kell lennie, minél kevesebb volt a kereszténységből abban a környezetben, ahol a jelentkező eddig élt. Mert olyan fiatal, aki merőben vallástalan környezetben nőtt fel és a kereszténységről vajmi keveset tud, csak igen nehezen képes beilleszkedni a szerzeteséletnek az evangéliumi lelkiséggel áthatott világába. A tapasztalat továbbá azt mutatja, hogy minél jobb valakinek a képzettsége, annál több hiányt mutat vallási műveltsége.

Egyes rendeknek eddig is voltak kisszemináriumaik, ezekben azokat a fiatalokat nevelték, tanították, akik az illető rendbe szándékoztak lépni. A fiatalok a középiskola után egyenesen az ujoncházba kerültek. A kongregáció utasítása az eddig követett gyakorlattal szemben azt ajánlja, hogy a kissze- mináriumokban nevelt fiatalokat, mielőtt az újoncidőt megkezdenék, próbálják ki, és csak akkor engedjék az újoncházba, amikor megbizonyosodott, hogy az illetők minden szempontból érettek.

Ezek után a szerzetesek ügyeit intéző kongregáció utasítása az újoncok nevelésének a problémáira tér. Az apostoli rendek legnagyobb problémája ezen a téren az, hogy mint neveljék úgy a fiatal szerzeteseket, hogy azok életében az apostoli munka és a szemlélődés egységet alkosson. Először is azt kell megértetni, hogy a lelkiélet minden apostoli munka alapja. Lelkiélet nélkül senki sem lehet jó apostol, de szerzetes sem. A lelkiség próbája pedig éppen az apostoli tevékenység. Ezért az újoncokat e szempontból is ki kell próbálni. Adjanak nekik lehetőséget arra, hogy a rend apostoli munká80