Szolgálat 2. (1969)
Egyház szava - Orbán Miklós: A szerzetesújoncok nevelése ügyében kiadott utasítás
jába bizonyos időre, bizonyos fokban bekapcsolódjanak. Az utasítás következő szakaszában avval a kérdéssel foglalkozik, hogy mikor engedjenek valakit örök fogadalomhoz. A szükséges érettségnek a jele, ha valaki számára a szerzeteséletforma vállalása nem nehezen viselhető teher, hanem a szeretetben való növekedés és tökéletesedés segítője. Az örök fogadalom elhalasztása ugyan segítheti az illető ilyen irányú lelki érését, de sok esetben az elhalasztás csak káros, mert a fiatal szerzetes, aki még bizonytalannak érzi magát, nem hivatásában, hanem bizonytalanságában erősödik meg. Ha az elöljárók úgy látják, hogy valaki nem való a szerzetbe, elbocsátását ne halogassák, mert az ilyenek épp oly nehezen és lassan tudnak visszailleszkedni a világi életbe, mint amilyen nehezen és lassan illeszkedtek a szerzeteséletbe. Azok a rendek, amelyek az időleges fogadalom helyébe az elkötelezettségnek valami más formáját választják, jól fontolják meg, hogy miért eszközük ezt a választást és mit léptetnek az időleges fogadalom helyébe. Mindenesetre időleges fogadalom nélkül is elő lehet készíteni a fiatal szerzeteseket az örök fogadalomra. A tapasztalat azt mutatja, hogy az újoncidő elteltével sok fiatal még egyáltalán nem érett arra, hogy bármilyen fogadalmat is tegyen. Ezért kérték egyes rendek, hogy a náluk szokásos időleges fogadalom helyébe az elkötelezettségnek valami más, lazább formáját léptessék életbe. Bármilyen is legyen ennek az elkötelezettségnek az alakja, szükséges, hogy szövegében a három evangéliumi tanácsra valami módon utalás történjék. Az újoncidő alatt nem egy fiatal komoly nehézségekkel küzd és ezek a nehézségek az újoncidő leteltével is megmaradnak. Ilyen esetben engedjék meg az elöljárók, hogy az illető a szerzetesházon kívül éljen egy ideig, hogy nehézségeivel alaposabban és gyakorlatilag is szembenézhessen. De adódhat eset, hogy ez sem elég. Ilyenkor bocsássák el az illetőt, hadd menjen vissza a világba. Bocsássák el avval, hogy visszatérhet a rendbe, és nem is kell újból noviciátust végeznie, ha mégis úgy találja, hogy a szerzetesóletre hívja őt a jő Isten. A szerzetesek ügyeit intéző római kongregáció utasításának a második része azokat a jogi normákat sorolja fel, amelyek szerint az egyes rendeknek az újoncok nevelését meg kell újítaniok. Végül a rövid harmadik részben a kongregáció figyelmeztet mindenkit, hogy az egyházjog előírásai, amennyiben nem ütköznek az utasításban foglaltakkal, érvényben maradnak, az itt közölt engedélyeket delegálni nem lehet; ha egyes rendek reform káptalanjukat már megtartották, döntsék el, hogy a fiatalok nevelésére elrendelt reformokat bevezethetik-e, vagy pedig erre is nagykáptalant kell-e összehívni, ill. a dolgokat a legközelebbi nagykáptalanig elhalaszthatják-e. Az utasításban foglalt normák az utasítás kihirdetése napján érvénybe is léptek. n Orbán Miklós 6 81
