Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Őry Miklós: Pázmány az ige szolgálatában
A Szentírás ezen jellegzetes morális értelmezését Pázmány már a Kalauzban is ismeri: „a mi Urunknak és emberi testbe öltözött Istenünknek csele- kedetit és szent erkölcsit tükörül veté: hogy ne szégyelje a szolga azon ösvényen jártát, melyen tudja, hogy az ő Urának nyomdokai fénylenek.“41 A keresztény ember csak akkor jár Jézus nyomdokaiban, ha ő is vállalja a „militia Christi“ hivatását: Életünk e földön a Te királyi zászlód alatt való fáradságos bajvívás . . . Mert ez a föld harcoló hely, a mi életünk militia, a keresztségben fogadást tettünk, hogy Istenhez szegődünk és szolgálatjára kötéleztettünk . . . 6. Forrásai „Magam gondolatit — írja Pázmány az előszóban — és ujjamból szopott dolgokat nem írok: Isten Könyvéből, az anyaszentegyház Doktorinak Írásából vettem tanításomat."42 Ügy nyúlt hozzájuk, mint a közönséges kutak tiszta vizéhez. Ezek tanulmányozásában fejlődött naggyá, „nem csuda, ha azon bányába vezeti hallgatóit, melynek kincseiből maga is gazdagodott“.43 Szent- irási forrásairól alább szólunk. A szentatyák Pázmány számára a hagyomány és a szentirás-értelmezés nagy kincsesbányája: prédikációs készülete közben gyakran néz bele. A görög atyák közül szent Vazul és Aranyszájú szent János homiliái, a nyugatiak közül néhány apologéta (Irenaeus, Tertullian, Ciprián), a nemesveretű szent Ambrus, de főleg a kegyelem doktora, szent Ágoston kedvelt szerzői. Ennek teológia-történeti művét. De civitate Dei-t és exegetikus főművét, De doctrina christiana-t gyakran idézi. A középkori szerzők közül szent Bernátot mély unctiója, Aquinói szent Tamást világos logikája és tömör érvelése, szent Bonaventurát misztikája miatt szereti. „Én a tanítvány nevet mindig kedveltem“ — mondja alázatosan, de büszkeséggel hozzáteszi: „Lopva semmit sem vettem". Feltűnően sokat használja az ókori klasszikus Írókat. Mesterien kezeli őket. Már Grác informátora megjegyzi Pázmányról: „profectus valde boni in litteris". Eljárását, hogy pogány szerzőket idéz, hosszan igazolja. Első motívuma a második Vaticanumban is szerepel: „valami igazság vagyon a pogányok könyveiben, Isten tanításából vagyon“.44 A nagy filozófusok mellett főleg Seneca életbölcsességét és Plutarchos pedagógiai elveit használja bőven az állapotbeli kötelességekről és a nevelésről szóló beszédeiben.45 Hogy tanítását édesítse és ékesítse, szívesen felhasználja Gellius „Noctes atticae“ és Plinius természettudományos műveit. A tanítóhivatal döntéseiből főleg a még friss Tridentinum határozatait idézi gyakran. A liturgikus könyvekből is szívesen merít: a római Misekönyv, a papi breviárium, a Martyrologium voltak forrásai. Látszik, mennyire tudatosan és mélyen együttélt az egyházzal. 41) DM III 115. 42) ÖM VI p. XXII. 43) Frankl V., Pázmány Péter és kora III (Pest 1872) 281. 44) OM VI p. XXII. 45) VII 212-214 oldalokon 22-szer idézi Senecát. 62
