Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Őry Miklós: Pázmány az ige szolgálatában
tetézi ezzel a kijelentéssel: „igen szerény helyet foglal el beszédeiben a teológiai elmékedés".25 A vitatkozást a templomban szándékosan kerüli: „A mostan támadt tévelygések ellen, mivel bévségesen írtam a Kalauzban és egyéb harczoló könyveimben, nem akarom itt kétszerezni írásomat.“ 26 Fraknói szép mondása szerint „a szószék lépcsőjén leteszi a fegyvert, mellyel az irodalom terén oly sok sebet ejtett“.27 Más véleményt kell nyilvánítanunk Pázmány beszédeinek teológiai, nevezetesen dogmatikus tartalmát illetően. Pázmány tudta, hogy a szentbeszéd nem teológiai konferencia-beszéd (lásd Rahner cikkét mostani számunkban). Azért mélyebb teológiai eligazításra hallgatóit ismételten a Kalauzhoz utasítja: igy a teológiai istenismeret, a megigazulás, az Oltáriszentség, az Egyház és egyéb kérdésekben.28 Krisztus eucharisztikus jelenlétének bizonyítására egyik úrnapi prédikációjában csak rövid bevezetést nyújt, majd hozzáfűzi: „a Kalauznak tizenegyedik könyvében vannak a bizonyságok, melyeket itt leírni nem szükséges“.29 Ezt annál könnyebben tehette, mert a prédikációkkal párhuzamosan dolgozott a Kalauz harmadik, bővített kiadásán, amely közvetlenül halála után jelent meg. Pázmány beszédeinek alaposabb tanulmányozása után nem lehet azt állítani, hogy prédikációiban hiányzik a mélyebb dogmatika. A kifejezett hitigazságokat természetesen teológiai mélységgel tárgyalja, de az erkölcsi tanulságokat is dogmatikus alapokra helyezi. Az erényekről, a bűnökről, a lelkiéletröl és állapotbeli kötelességekről szóló gyakorlati beszédei is mély teológiára támaszkodnak. Nemcsak az isteni erények tárgyalását, de az erkölcsi erényeket is dogmatikusan vezeti be. Klasszikus példa a hitről szóló prédikációja, amelynek három része szépen mutatja Pázmány munkamódszerét: I. A hit szükséges: ezt csupa szentírási üdvösségtörténeti jelenettel bizonyítja: II. Mi kívántatik az igaz hithez? (a hit mivolta és tulajdonságai): egész kis dogmatikai traktátus: csak a harmadik rész a morális következtetés: az igaz hit haszna és Isten előtti jutalma. A második részben közérthető módon még kis „analysis fidéi“-t is belevegyít és figyelmeztet a teológiában ma annyira hangoztatott elvre, hogy a jobb diszpozíciótól függ a „bévségesebb ajándék". A szeretetetről szóló prédikációjában a szeretet filozófiáját Aristoteles etikája nyomán fejtegeti, teológiáját főleg szent Pál római leveléből, szent Ágoston és szent Bernét műveiből kölcsönzi. Az „igaz penitenciatartásról“ szóló beszédében is sok elméleti teológiát hoz: szükséges voltát Krisztus, az apostolok és a szentatyák tanítása nyomán, hasznát a Szentirás és szent Tamás Summája alapján tárgyalja.30 A bánat, a gyónás és az elégtétel magyarázatánál a trienti zsinat határozataira és teológiájára 25) Sík, Pázmány 300. 26) ÖM VI p. XXVI. 27) Fraknói V., Pázmány Péter 70. 28) ÖM VII 91. A Szentháromságról szóló prédikáció elején a lapszélen megjegyzi: A Kalauznak első könyve egész prédikáció: mely az isteni természet állatyát és tulajdonságit magyarázza.“ — ÖM VII 378: a megigazulás kérdésében utal a Kalauz 12. könyvére. — Az egyháznak csak győzhetetlen tulajdonságáról szól; a Kalauz 8. és 9. könyvének tez egyház a tárgya. .» 29) ÖM VII 135, 30) ÖM VI 544: S. Th. Ili q 89. 59
