Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
fogta a szegény ember bárányát és azt készítette el eledelül a hozzáérkezett embernek.“ Dávid erre haragra gerjedt ez ellen az ember ellen. Tehát úgy fogta föl a történetet, mint tudósítást egy eseményről, amelyet a próféta az ő királyi ítélőszéke elé terjeszt. Úgy érezte, hogy mint bíróhoz szólnak hozzá. így döntött: „Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte. Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.“ Ekkor Így szólt Náthán Dávidhoz: „Te vagy az az ember“. (2 Sám. 12,1-7) Ezzel a rövid mondattal eloszlatta Dávid félreértését a történet műfaját illetően és megmutatta neki az igazi műfajt: nem események festéséről van szó, hanem egy hasonlatról, amely csak közvetett módon utal eseményekre. A hasonlat voltaképpeni mondanivalója nem történeti tényjellegű volt; egyáltalán nem a gazdag és a szegény emberről szólt hanem csak Dávid bűnéről. A voltaképpeni értelem az ilyenfajta magatartás aljassága volt. Ezt Dávid spontánul és helyesen megértette, mégpedig éppen azért értette meg annyira, mert félreértette a műfajt. Ha Náthán egyszerűen a saját magatartását ecsetelte volna neki, akkor egész belső elhárító fegyverzete azonnal működésbe lépett volna a szükséges önismeret ellen. Náthán története példaszerűen megmutatja nekünk, hogy elbeszélő szövegek egészen különböző viszonyban lehetnek a történeti tényszerűséggel, és hogy félreismerhetjük egy szöveg vonatkozását a tényekkel, ha nem ismerjük helyesen a szöveg műfaját. Az irodalmi műfajok történeti termékek. A föntebb felsorolt modern elbeszélő műfajok ebben a formában nem voltak meg az ókorban. Mindenekelőtt óvakodnunk kell attól, hogy a bibliai szövegektől mai értelmű történetírást és történetkutatást várjunk. Ez olyan tudományos kérdésfölvetést föltételez, amilyen csak a 18. század óta lehetséges. Jellemzői: szenvedélyes érdeklődés a tények lehetőleg teljes megragadása iránt, mellékes részletek iránt is, és egy tisztán evilági jellegű magyarázat megkísérlése oksági összefüggésekkel. Még ott is, ahol a bibliai történetelbeszélés műfajilag a legközelebb kerül a modern történetábrázoláshoz, mint pl. Dávid királyi utódlásának szabályozásában (2 Sám 7,9-20; 3 Kir 1 és 2), legalább abban különbözik minden modern történetírástól, hogy nyitott a történelemnek Isten általi irányítása iránt. A trónutódlás elbeszélése csakugyan érdeklődést tanúsít minden résztényező iránt és úgy ragadja meg őket, mint cselekmények oki láncolatát, amelynek hatására az események odáig jutnak, hogy Salamont Dávid utódjává koronázzák; ugyanakkor azonban kilátást nyit arra, hogy minden földi kauzalitásban titkon mégis egyedül Isten irányítja a dolgokat (vö. 2 Sám 11,27; 12,24; 17,14). A Biblia legtöbb elbeszélő szövege azonban sokkal messzebb áll a modern történetábrázolástól, mint a trónutódlás elbeszélése. Egyes részletekben azután ismét egymástól is különböznek. A következőkben felsorolunk néhány elbeszélő műfajt. « A bibliai őstörténet szerzője (Gén 1-11) nem támaszkodhatott sem a mindenség, a föld, a földi élet és az emberiség pontos kormeghatározására, sem ősemberi 30
