Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
sokféleképpen megrövidítették, kiegészítették és átalakították. Kezdetben csak az élő, tanító és szentségeket kiszolgáltató egyház volt, ennek igehirdetése szűrődött le azután a Szentírásban. A Biblia olyan korból származik, amelyben az élőszavas szerkesztés és az emlékezetből való továbbadás még sokkal nagyobb szerepet játszik a mainál. 4. Nincs a Bibliában saját „isteni nyelv" és saját „isteni stílus". Minden könyve emberi szerzőjének nyelvét és stílusát tükrözi. A nyelv mindenekelőtt a könyvek keletkezési idejével függ össze. így a Bibliában 3 nyelv követi egymást: héber, arám, görög. Az Ószövetség héber nyelvében több helyesírási és nyelvi korszak tükröződik és különféle nyelvjárások is. Itt azonban némi kiegyenlítődés történt a szöveg későbbi egységesülésével a bibliai szöveg továbbadása során. Az ókorban nem törekedtek annyira az egyéni stílusra, mint ma. Ugyanakkor a különböző irodalmi műfajoknak szilárdabb nyelvi és stilisztikai kellékei voltak, mint ma. A levelek, elbeszélések, dalok, törvénykönyvek, imádságok, filozófiai fejtegetések, stb. nyelve és formája hagyományosan meghatározott volt. Aki azt akarta, hogy megértsék, annak a konvenciókhoz kellett magát tartania (vö. pl. Pál leveleinek ezekhez az adottságokhoz alkalmazkodó bevezetését és befejezését). A bibliai szerző nyelvének és stílusának minősége különböző lehet. A Bibliában a világirodalom csúcspontjai is megtalálhatók. Más részek viszont nem emelkednek az átlag fölé. Ha fordításban olvassuk a Bibliát, akkor nem tűnnek föl annyira ezek a különbségek, mert erős fordítói egyéniségek (pl. Luther Márton) az egész Bibliát saját, személyes veretű nyelvük köpenyébe burkolják. Csak az eredeti szövegek olvasása mutatja meg a különbségeket egész kiterjedésükben. 5. Isten olyan módon teszi meg kijelentéseit a Bibliában, ahogyan emberi nyelven általában kijelentéseket teszünk. Igaz, hogy tudományos kijelentéseket is lehet tenni emberi nyelven. Akkor minden alkalmazott fogalmat pontosan meghatároznak és az összes fogalmak pontos vonatkozásban állnak egymással. Egy tudományos jellegű mondat elemzésekor pontosan meg lehet mondani, mit mond ki és mit nem mond ki a szerző. A Bibliában is előfordulhatnak ilyen jellegű kijelentések, mindenekelőtt az Ószövetség jogi szövegeiben. De rendes körülmények között emberi nyelven nem tudományos kijelentéseket teszünk, és ezek is már föltételeznek átfogó és hordozó közeg gyanánt egy más jellegű megismerést és beszédet, amelynél valahogyan mindig a világ egésze forog szóban. Ilyenkor minden szavunk sokdimenzióju; egyiknek sincs értelme anélkül, hogy a legkülönbözőbb viszonyba ne lépne az összes többi lehetséges szóval; egy kijelentést sem tehetünk anélkül, hogy egyszersmind ne jelentenénk ki és ne helyeselnénk több-kevesebb intenzitással egy egész csomó más tárgyi tartalmat. Természetesen általában 19
