Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése

a Biblia kijelentései is ezt a bonyolult szerkezetet hordozzák, amelyben mi olyan magától értetődően mozgunk. Minél erősebb művészi formát ölt egy szöveg, annál erősebb a benne fölcsengő világ. A Biblia nyelve nagymértékben művészi jellegű.

Hamis dolog lenne megfosztani a Biblia hétköznapi és művészi nyelvét a maga dimenzióitól. Itt maga az Isten nem tudományos és jogi nyelven szól, hanem kisajátítja mindazt a jelentési mélységet, mindazt a szikrázót és háttérben meghúzódót, mindazt a homályt és nyíltságot is, amit az ilyen nyelv magában rejhet. Nem szabad azt kérdeznünk: tulajdonképpen mit akart itt mondani az Isten? Ez a nyelv nem tudományos tételek burka, amelyet el kellene távolítani, hogy a lényegig hatoljunk, hanem ez maga a kijelentés.

Másrészt a rendes emberi beszédnek az is sajátossága, hogy nem mindent állít ugyanolyan nyomatékkai, amint kimond. Valami meghatározott érzelmi középpont van és minden mást csak azért mondunk ki ezzel együtt, hogy az értelmi középpontot érthetően közölhessük. A mellékesen kijelentett dolgok birodalmában sokkal inkább hajlamosak vagyunk revízióra, mint az értelmi középpontot illetőleg, amiről szó van. így pl. nem jelenthetjük ki megfelelő módon, hogy Isten teremtette a világot, ha nem adunk egyszersmind határozott képet a világról és felépítéséről. De ha a tudomány haladása megváltoztatja a világképet, szívesen hajlandók vagyunk a kijelentéseknek ezt a részét revidiálni, anélkül, hogy ezzel vissza kellene vagy vissza akarnánk vonni a kijelentés értelmi központját, vagyis azt, hogy a világot Isten teremtette. Ez a következő megfontoláshoz vezet:

6. A Biblia könyvei mint, emberi könyvek azoknak az embereknek a tudását, világképét, életérzését tükrözik, akik írták és akiknek írták. Isten nem szakította ki a bibliai szerzőket a történeti adottságokból, nem állította őket időfelettiségbe.

Gondoljunk mindarra a tipikusan keleti dologra, ami a Bibliába belekerült: képek, ahol mi fogalmakat keresünk; kapcsolat nélkül egymás mellé állított ellentétek, ahol mi logikát várunk (ma ez a „dialektika" ismét közelebb áll hozzánk); féktelen szenvedély, ahol mi józanul-hidegen reagálnánk.

A bibliai szerzők kétségbevonhatatlan magától értedődéssel az ókori világ- és történelmi képben élnek. A modern természettudományról és a világ- történelem nagy dimenzióinak modern ismeretéről halvány sejtelmük sincsen. Éppen itt élhetjük át különösen erősen Isten Igéjének emberi, s ezáltal történelmileg meghatározott jellegét. Olyan emberek szavaiban lép elénk, akiknek világában a Nap kétségbevonhatatlanul végigfutja mindennap az égboltozatot, akik még sohasem hallottak leszármazástanról és régebbi kökorszakról, akik még nem gondolták ki a természettörvény fogalmát és politikai szervezeteik olyan kicsik, fegyvereik olyan ártalmatlanok, hogy a háborút még a politika és a védekezés normális eszközének tekinthetik.

20