Szolgálat 1. (1969)
Könyvszemle - Három új magyar könyv (Sz. F.)
Ez az alaposság, amellyel elsajátította a német nyelvet, ez az alapos mélység jellemzi könyveit. Bár témái látszólag egészen mindennapiak, fejtegetésében annyira a mélységre törekszik, hogy nem marad hatás nélkül olvasóira. Boros ismeri a modern teológia és filozófia tanításait. Valljuk meg azt is, hogy a modern teológia gyakran explozív hatással van művelőire, olvasóira egyaránt. Borosnál nyoma sincs ennek a feszültségnek. Benne a modern elméletek csodálatos harmóniába olvadnak a „régi hit“-tel. Annak jele, hogy mindazt, amit leír, előtte mélyen átgondolta, maga is átelmélkedte. S talán ez Boros sikerének titka: könyvei gondolkodásra késztetik az embert. Szinte kényszerítik arra, hogy a szerzővel együtt végigjárja a benne foglalt teológiai igazságok mélységeit, s onnan csodálatos kincseket — a keresztény hit, remény és szeretet kincseit — hozza napvilágra. Csak azt kívánhatjuk Boros Lászlónak „jubileuma" alkalmából, hogy még sok-sok könyvvel, elmélkedéssel örvendeztesse meg olvasóit! HÁROM ÚJ MAGYAR KÖNYV 1968 végén három szép új könyv jelent meg Budapesten a Szent István Társulatnál. Gál Ferenc hittudományi akadémiai tanár Zsinat és korforduló című munkája összefoglalja a zsinat teológiáját. „A könyv nem akarja a zsinat 16 határozatának részletes magyarázatát nyújtani, — írja az Előszóban maga a Szerző. — A vállalkozás meghaladná a mű kereteit és nem is tarthatna számot széle- sebbkörű érdeklődésre. Ezért inkább azokat a fogalmakat és témákat ragadtam ki, amelyeknek különös mondanivalójuk van a mai hívő számára s amelyekből mégis teljes képet kaphatnak az egyházi reformról. A témák jelzik, hogy az Egyház komolyan veszi a Krisztustól kapott feladatokat és a mai világban is Isten országát akarja képviselni". A könyv tehát főleg azokat a témákat ragadja ki a zsinati tanításból, amelyek az egyház természetére és mai küldetésére, a keresztények mai helyzetére és feladataira, az egyház és a világ kapcsolatára vetnek fényt. Minden fejezet után irodalmi tájékoztatót is találunk. Mivel a Szerző nem szakembereknek írta könyvét, hanem inkább népszerűsíteni akarta a zsinati teológiát, nem terhelte meg szövegét utalásokkal. Gál Ferenc jól ismeri a magyar papságot és a katolikus értelmiséget: az ő igényeiket tartotta szem előtt könyve megírásakor. Felfogása mindig kiegyensúlyozott: nyitott az új eszmék felé, de ugyanakkor a múlt teológiai örökségével is megőrzi kapcsolatát. Ahogy maga az Egyház is az Evangélium kincseiből régit és újat hoz elő. Az igazi hűség ugyanis nem a betűhöz és a külső formákhoz való merev ragaszkodásban van, mint ahogy az igazi korszerűség sem a hagyomány teljes elvetésével valósul meg. Az örök evangélium és az üdvösség mai közvetítése azt követeli az Egyháztól, hogy a mai ember nyelvén szóljon, a mai valósághoz alkalmazza az örök krisztusi üzenetet. De a változás mindig a hagyományban gyökerezik: nem jelenti a folytonosság teljes megszakadását, a hitletétemény megváltoztatását. Gál Ferenc könyve ebben a szellemben — a zsinat szellemében — ad eligazítást a mai keresztényeknek. Ahogy maga írja könyve elején, Bemard Häringet idézve: Az Egyházban a korszerűség „azt az evangéliumi magatartást jelenti, amellyel egészen a történelem Ura felé fordulunk, ezért minden nap felé és a, mai nap felé is, mert tudjuk, hogy mindegyikben benne van az üdvösség lehetősége". 83
