Szolgálat 1. (1969)
Halottaink - Reszler Imre
nyék országába". Szerencsés természeti adottságai a kegyelem folytán megvalósították benne ezt az evangéliumi ideált. Utolsó évében egészsége fokozatosan gyengült. 1968 nyarán egy alsó-ausztriai öreg Otthonban vállalt helyettesítést. Sétáinál erősebb szívszurásokat tapasztalt. Szeptember 8.-án, a szobákhoz kötött öregek áldoztatásánál összeesett. Még aznap autón érte jöttek a Canisianumból. Néhány hétig ott ápolták, fenn járt, Írogatott is. Csakhamar azonban nyilvánvaló lett, hogy állapota komoly. A keresztes nővérek szanatóriumába került. Orvosa utolsó napig reménykedett. Hétfőn felkelhet, — mondta szombaton, utolsó napja reggelén, — ha így halad javulása. Este éjjelre készítette elő a nővér. Semmi jel nem mutatott arra, hogy csak pár perce van hátra az életből. A nővér kiment egy pohár friss vízért. Mikor visszajött, a jó páter az utolsót lélegezte. „Még nem láttam senkit ilyen egyszerűen meghalni" — mondta a nővér. Halála stílszerű volt, egyszerű, ahogyan élt. Életkerete: Kossuthfalván született 1890 ápr. 19.-én. Már 16 éves korában belépett a Jézus Társaságába. A noviciátust Nagyszombatban töltötte. Középiskolai tanulmányait Kalocsán fejezte be. A filozófiát Innsbruckban, a teológiát Innsbruckban, Stara Wiésben és Krakkóban végezte. Stara Wiesben szentelték pappá 1920. aug. 15-én. A 3. próbaévet Wien/Lainzban végezte. Rendi tanulmányai végeztével a budapesti egyetemen a latin és görög nyelvből tanári oklevelet szerzett. Utána 26 évig gimnáziumainkban tanított: jó néhány évet Kalocsán, de életének legjavát a pécsi Pius Kollégiumban. 1950-54-es években Olaszországban és Belgiumban találjuk, 1954 óta Ausztriában. Az utolsó 10 évben az innsbrucki Canisianumban segített, mint a klasszikus nyelvek instruktora és az intézeti könyvtár igen megbízható átszervezője és vezetője. Közben a magyar lelkipásztorkodásban is szívesen segített. 1968 Krisztus Király ünnepének vigíliáján halt meg, szívgyengeségben. Mate Zvekanovic szabadkai püspök temette az egyetemi templom kriptájába. RESZLER IMRE Reszler Imre Nagybányán Sikolya Bálint mellett volt káplán. Plébánosa mindig a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg róla. Nemcsak lelkipásztori munkája volt példás, hanem buzgó lelkiélete is. — Fáradhatatlanul dolgozott, imádkozott, szorgalmasan tanult és készséges volt minden kötelességének teljesítésében. — Többször hazautazott és nagyon jól érezte magát otthon. Legutóbb azonban, június 30.-án Poósz Lajos primiciáján többeknek feltűnt sápadtsága. Barátom aggodalmas kérdésére azt felelte, hogy nincsenek panaszai. Plébánosa állandó orvosi felügyelet alatt tartotta Nagybányán, de azok nem vettek észre semmit. Július 18.-án temetésre ment. A sekrestyében panaszkodott, hogy gyomorgörcse van. A kántor felajánlotta, szól a plébánosnak, hogy végezze a temetést. De ő úgy gondolta, hogy jobban lesz, nem komoly a betegsége. Elindultak a temetésre. A temetőkapuban, hivatása teljesítése közben, összeesett. Kórházba vitték. Epegörcsöt vagy vesehomokot állapítottak meg. Csak másnap reggel gyanították a bélcsavarodást, de az orvosbizottság tagjaink véleménye nem volt megegyező. Az egyik katolikus orvosnő határozott fellépésére este megoperálták. Három helyen nyitották fel, míg végre megtalálták a bélcsavarodást. Egész rendkívüli dolog volt, bélrendszerében nagy rendellenesség mutatkozott. A máján keresztül feküdt egy vastagbél, ez volt kétszer megcsavarodva. Nagy türelemmel, panasz nélkül viselte a kínokat, csöndesen imádkozva. Július 20.-án táviratoztak a szülőknek. Azonnal meglátogatták és megnyugodva tértek haza, mert jobban volt. Plébánosa állandóan mellette volt, amikor csak lelkipásztori elfoglaltsága engedte. Hétfőn állapota rosszabbra fordult és maga kérte a 94
