Szolgálat 1. (1969)
Halottaink - Fábry Jenő - Dr. Farkas Lajos
szentségeket. Kedden ismét jobban érezte magát, azonban este hashártyagyulladás lépett fel, majd tüdőgyulladás és általános vérmérgezés. Csütörtökön telefonáltak haza, hogy a vég közeledik. Szülei és testvérei repülőgéppel vitték haza pénteken délelőtt szülőfalújába Kálmánéra. Mikor vitték a repülőtérre, megszólalt, mintha prédikálna: „Az az igazi vallásosság, ha valaki szeplőtelenül megőrzi magát ettől a világtól." Mikor a repülőgép felemelkedett, hangosan énekelte: „Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád . . .“ Hazaérkezésekor megismerte szülőfaluja plébánosát és Laude- turral köszöntötte. Azután még egyszer feleszmélt, megnyugtatta szüleit és testvéreit. Július 26.-án pénteken este háromnegyed hatkor elszunnyadt, és befejezte rövid papi pályáját. Vasárnap d. e. templombúcsú és bérmálás volt Kálmándon, délután pedig temetés. Sipos Ferenc szatmári ordinárius temette. A gyászszertartásra kb. 40 pap gyűlt össze a szatmári, erdélyi, temesvári és váradi egyházmegyéből. Szülőfaluja, a környező falvak hivei és a nagybányai vendégek zokogva kisérték utolsó útjára. FÁBRY JENŐ (1908 — 1968) Buzgó lelkipásztor, kiváló nevelő, szeretett paptestvér húnyta le szemét 1968. szeptember 20.-án a zentai kórházban. Váratlanul jött a halál. Egy héttel előtte még saját lábán ment be a kórházba, hogy megvizsgáltassa magát. A baj már súlyos volt. Ott is tartották. A szív, melyet mindig a szeretet hajtott, nem bírta tovább a nagy iramot. Szép terveit már nem tudta megvalósítani, de amit eddig is tett, még soká éreztetni fogja jótékony hatását. 1908. november 12.-én Zentán született. Iskoláit szülővárosában végezte. Teológiát a zágrábi egyetemen hallgatott, ott is szerzett diplomát. 1932. január 24.-én szentelték pappá Szabadkán. Három helyen káplánkodott: Martonoson, Szabadkán és Zentán. 1939-ben a zentai Szent Ferenc plébánia első lelkipásztora lett. Itt működött haláláig. Már kisdiák korában ügyes és buzgó cserkész volt. önzetlensége, szerénysége és szolgálatkészsége miatt mindenki szerette. Mikor pap lett, szintén az ifjúságot gyűjtötte maga köré s nevelte őket hívő kereszténnyé. Alkalma is volt rá. Tanár híjján hosszú éveken át tanított a zentai gimnáziumban, majd később a szabadkai papnevelő intézetben. Az ifjúság mellett a felnőtt hívekről sem feledkezett meg. Temploma mindig zsúfolt volt. Sokoldalú egyéniség volt. Szerette a zenét, szépen hegedült. Népdalokat gyűjtött Az iskolás gyermekek számára hittankönyvet szerkesztett. Szülővárosa 700 éves jubileumára megírta a város történetét. Bármerre járt, bármit látott és hallott, jegyzet- füzetébe följegyezte s alkalom adtán ügyesen fölhasználta. Értékes ember volt. Halála nagy veszteség úgy az egyház, mint magyar népe számára. Maga a megyéspüspök temette. A hívek nagy tömege s nagy számú paptársa kísérte utolsó útján a temetőbe. Megható volt a temetésen a sok gyermek. Még a fiúk is pár szál virágot szorongattak a kezükben, hogy hálás köszönettel helyezzék azt szeretett hitoktatójuk és jóságos lelkiatyjuk friss sirhalmára. Iskolatársa DR FARKAS LAJOS szentszéki biró, ny. újszentiváni lelkész (1909 — 1968) t Módoson (Torontál megye) született 1909. aug. 3-án. Jogi tanulmányai elvégzése után, már mint doctor juris jelentkezett a papnevelő intézetben. Mint idősebbet teo95
