Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Jean-Marie le Blond: Istenélmény és hit

Éppen itt adódik mindenki számára a lehetőség, hogy találkozzék Krisztussal.

Küszöböljük ki a képzelődésből és az érzékek világából származó félreértéseket. Krisztus neve, gondolata nem gyorsítja meg érverésünket és szívdobogásunkat; hatása nem hasonlítható valamiféle injekcióhoz. Az igazi elmélkedés nem okvetlenül jelenti a képzelőtehetség működtetését, a bibliai történet pontos rekonstruálását! Természetesen, bizonyos történelmi ismeretet, az akkori civilizációnak minimális ismeretét feltételezi. De a lényegeset nem szabad összetévesztenünk a járulékossal.

Egyébként az evangélium meglepő józansága „kijózanít“ bennünket: még jogos kíváncsiságunknak sem tesz eleget. Nem írja le pl. Krisztus külsejét (míg a Királyok könyve megemlíti Dávidról, hogy szép szőke fiatalember volt). Krisztusról ilyesmit nem tudunk meg (olyannyira, hogy egyes keresztények szószerint vették a szenvedő Szolgáról szóló jövendölést és egyenesen csúnyának képzelték el Krisztust). Nem ismerjük termetét, sem hajának, sem szemének színét, mi akik annyira érdeklődünk a sztárok külseje iránt. Jézus történelmi valóságában is megfoghatatlan; még mennybementele előtt sem ismerjük emberségét. Érthető, hogy a jámbor képzelődés már jókorán igyekezett betölteni az űrt, és az apokrif evangéliumok kezdtek el- burjánzani, hogy Jézusról elmondják azt, ami nem volt megírva a négy evangéliumban. Maga az Egyház mindig határozottan megkülönböztette az apokrifeket a négy evangéliumtól.

Jézus maga nem akarta túlságosan magára terelni a figyelmet; valamiképpen homályban maradt, az embereket engedte előtérbe. Mindig háttérben marad Atyjával szemben is: „Fülöp, aki engem lát, látja az Atyát“; „Azt mondom nektek, amit Atyám mondott nekem“; „Az én eledelem az, hogy megtegyem az Atya akaratát". Jézus úgy mutatkozik be, mint igazság és élet, de ugyanakkor olyan út is, amelyen végig kell menni: Ö az Atyához vezető út. Azt akarja, hogy továbbmenjünk. Hozzá is imádkozunk; de a keresztények imája elsősorban az Atyához fordul, „Krisztus, a mi Urunk által“. „Ti Krisztusé vagytok, írja Szent Pál, Krisztus pedig Istené“.

Szent János leírja az első apostolok találkozását Krisztussal. A legjobb találkozás vele nem Jakabé és Andrásé a harmadik órában ott a Jordán partján — jóllehet ez a találkozás döntő lesz, az apostolok nem felejtik el —, hanem Péteré Fülöp Cezáreájában: Péter, nem a test és a vér szavára, hanem az Atya sugallatára jelenti ki: „Te vagy az Isten Fia“. Jézus embersége Istenségének kifejezése: emberi mivolta az Atyához vezető út, rajta keresztül a hívő eljut Istenhez. Szent Ágoston írja: „Az apostolok az embert látták és az Istenben hittek“. Krisztussal való teljes találkozásuk ez; mi is ezen az úton találkozunk Vele. Ahogy a IV. evangélium mondja: el kell ismernünk, hogy Krisztus onnan felülről jön, mert az Ige öröktől fogva az Istennél volt;

31