Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Nagypál Szabolcs: A zsidó-keresztény párbeszéd a vallásközi közvetítés (mediáció) szemszögéből

A többoldalú (multilaterális) párbeszédek jóval szélesebb keretben működnek, és egy kérdés vizsgálatában minden vagy legalább is a lehető legtöbb hagyomány bölcsességéből egyszerre igyekeznek meríteni; ennek megfelelően jellemző módszerük a közgyűlési vagy zsinati módszer.10 11 Megkülönböztetéseket tehetnek olyan kérdésekben, amelyekben a résztvevők egyelőre még megosztottak, és ezáltal a történelmi nehézségek új megközelítését kínálják a kétoldalú párbeszédek számára is. Előtérbe helyezik egy adott nagyobb közösség (például a nemzet) szempontjait, és ráirányítják a figyelmet a feszültségek különböző nem tanításbéli okaira és tényezőire is. A többoldalú párbeszédek összefogói (moderátorai), akik gyakran közvetítői föladatokat is ellátnak, folyamatosan biztosítják a résztvevők őszinteségét és nyitottságát, miközben ügyelnek arra is, hogy a párbeszédek a lehető legnagyobb számú résztvevő tevékeny elkötelezettségével menjenek végbe, természetesen mindig a lehető legtöbb valódi eredmény elérése céljából.11 Magyarországon többek között a Vallásközi Párbeszéd Társasága (Vapata) kínál lehetőséget a folyamatos többoldalú párbeszédre az egyes vallások gondolkodói számára.

2. Az irányultságára tekintettel a párbeszéd lehet vízszintes (kapcsolatközpontú vagy szeretetközpontú), illetve függőleges (vagyis igazságközpontú).12 A vízszintes (horizontalis) párbeszéd esetén a cél a közösség látható egységének megteremtése (egy közösségen belül), illetve a megbékélés, a béke és a kiengesztelődés szolgálata (az egyes közösségek között).13 A függőleges (verticalis) irányultságú párbeszéd10 Konrad RAISER beszél a zsinati vagy közgyűlési módszerről: RAISER Konrad, ’That the World may Believe: The Missionary Vocation as the Necessary Horizon for Ecumenism (Ariccia, 1999)’, International Review of Mission /IRM/ (1999/7), 190.

11 Geoffrey WAINWRIGHT szolgáltatja a ’lehető legtöbb’ fogalmával dolgozó megfogalmazást a szótári szócikkében: WAINWRIGHT Geoffrey, ’Multilateral Dialogue’, in LOSSKY Nicholas - BONINO José Míguez - POBEE John S. - STRANSKY Tom F. - WAINWRIGHT Geoffrey - WEBB Pauline (eds.), Dictionary of the Ecumenical Movement (Genf, 1991) 292.

12 S. Wesley ARIARAJAH elsősorban a kapcsolatközpontú megközelítést vizsgálja: ARIARAJAH S. Wesley, 'Dialogue and Conflict: Are there Limits to Dialogue?’, in ARIARAJAH S. Wesley, Not Without my Neighbour: Issues in Interfaith Relations (Genf, 1999) 13.

13 Jürgen MOLTMANN elmélkedik és gondolkodik a párbeszéd egyik céljáról, a ki- engesztelődésről (reconciliatio), amely tartósnak és állandónak bizonyul, minthogy körültekintően megalapozott, hatékonyan védelmezett, és biztonságosan körül van bástyázva: MOLTMANN Jürgen, ’Theory in Interreligious Dialogue’, in MOLTMANN Jürgen, Experiences in Theory: Ways and Forms of Christian Theory (London, 2000) 20.

38