Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

2. Közös gyökér vagy válaszfal? A bibliai hagyomány és értelmezése - Karasszon István: Abraham oecumenicus

így ez az értelem kétséges. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben tényleg ez az értelem, akkor Isten ezt teljesíti, hiszen nem csak hogy életben marad Izmáéi, hanem ő is egy nagy nép ősatyjává lesz! Az összefüggés azonban azt sugallja, hogy Isten visszautasítja Abrahám kérését (’“bál szárá ’isi'ká jóledet leká bén). Mit utasított el hát Isten, amit pedig Abrahám kifejezetten kért?

A tudósok itt arra a tágabb összefüggésre utalnak, hogy a hájá lifné XY mint idióma nem csupán az egzisztenciális létre vonatkozhat. Ugyan arra is, de ezt a jelentést itt most el kell utasítsuk, hiszen Isten ezt a kérést elfogadta: igennel válaszolt rá. A jelen összefüggésben elhangzó nem azonban azt valószínűsíti, hogy inkább a másik értelmet kell előnyben részesítenünk e helyett: a kultikus szolgálat értelmét. Abrahám tehát azt kéri Istentől, hogy a kultuszi életben Izmáéi lehessen utóda (hiszen más utóda még nincs). Erre válaszol Isten úgy, hogy nem: ezt a funkciót majd a Sárától születendő gyermek fogja betölteni. Igen Izmáéi életére, de nem a kultuszi szolgálatra! - ez az lMóz 17 szövetségkötésének értelme.

Ha ez így van, akkor egészen sajátos szövetségkötés az lMóz 17 - olyan, amilyenre példa nincs az ókori Kelet ismert szövetségkötés-szövegeiben, hiszen meg nem született embert bevonni a szövetségbe meglehetős szokatlan dolog. Úgy tűnik, hogy a hagyományos zsidó és keresztyén írásmagyarázat, miszerint Isten és ember kapcsolatát különböző szélességű körökben kell elképzeljük, jól integrálva van a bibliai szövegben. Itt konkrétan Izmáéiról és Izsákról van szó, de nyilván az arabokról és a zsidókról, a két ősatya utódairól is. Utalni szoktak itt arra, hogy ez a gondolkodás nyilván a Pax Persica10 11 összefüggésében képzelhető el, amikor Izrael/Samária, Júda (Jehúd), az edómiak és izmaeliták osztoztak a föld ígéretében,11 amikor Abrahám Istenének tiszteletét senkitől nem tagadták meg, de a zsidó öntudat önmagának tartotta fenn az igaz istentisztelet, a kultuszi szolgálat privilégiumát.

10 Meghökkentő, de elgondolkoztató T. RÖMER megfogalmazása: „On pourrait alors imaginer que l’auteur de cette première version écrite d’une histoire d’Abraham appartienne à la sphère des collaborateurs de Guedalias, lequel était chargé de réorganiser le pays après la destruction de Jérusalem et les déportations de 597 et de 587.” Les histoires des Patriarches et la légende de Moïse: une double origine? In: Comment la Bible saisit-elle l’histoire? (Paris, Cerf, 2007) 153-196, idézet a 176. lapról.

11 A perzsa kor zsidó tartományának (Jehúd) területét, szociológiáját legjobban talán E. CARTER dolgozza fel: The Emergence of Yehud in the Persian Period. A Social and Demographic Study (Sheffield, Academic Press, 1999).

88