Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

2. Közös gyökér vagy válaszfal? A bibliai hagyomány és értelmezése - Karasszon István: Abraham oecumenicus

Vajon véletlen-e, hogy ekkor nevezik Hebrónt Kirjat ’Arbának, a négyek városának? A P, amely ezt a nézetet terjesztette, bizonnyal nem képzelhető el az lMóz 9 nélkül, ahol ennek a szövetségkötésnek az előző fázisáról olvasunk, s bizonnyal helyes, ha tudósaink két körről beszélnek (a már említett négyek városán túl is): az első az egész világot átfogja, a második pedig Izraelt. Úgy tűnik, a P-nak határozott elképzelése volt ez a teológiai koncepció!12

Beszélhetünk-e ökumenizmusról Abrahám esetében? Óvatosan válaszoljunk erre a kérdésre! Legalábbis annyi bizton elmondható, hogy erre a bibliai elbeszélések alapot szolgáltatnak. Az E átfogó Abra- hám-képe Isten történelemben megmutatkozó vezetéséről, a J Abra- hám-képe az idegenekkel való pozitív kapcsolatról, valamint a P koncepciója feljogosít, hogy mi is Abraham oecumenicus-ról beszéljünk. Ugyanakkor azonban nem ment fel minket azon feladat alól, hogy mi is megfogalmazzuk: hogyan értjük ezt az ökumenikus közösséget!

12 A P = Papi Irat természetesen szintén problematikus része a Pentateuchos-kuta- tásnak. Eredetileg a Pentateuchos Alapiratának tartották, de a klasszikus nézet (=újabb dokumentum-elmélet) szerint a legfiatalabb forrás. Újabban azonban további részekre szokás osztani ezt a dokumentumot. Nézetemet kifejtettem már cikkemben: ’P - alapirat vagy végső redakció?’, in Az Ószövetség másik fele (Budapest: L’Harmattan, 2010) 124-141. T. Pola könyvéhez hasonlóan /Die ursprüngliche Priesterschrift. Beobachtungen zur Literarkritih und Traditionsgeschichte von Pe, ([WMANT 70], Neukirchen-Vluyn, Neukirchener Verlag, 1995)/ jogosnak tartom megkülönböztetni a Papi Törvényt a Papi Történetírástól (és természetesen a papi redaktortól). Az előző a 2Móz 25-től a 3Móz végéig tart, s jóllehet több blokkból tevődik össze, nagyjából a Kr.e. VI/V. század fordulójára datálható, hiszen a második templom újjáépítésével, liturgiájával, s a hozzá kapcsolódó élettel foglalkozik.

Számunkra azonban inkább a Papi Történetírás érdekes itt, hiszen az Abra- hám-történetek P része ehhez tartozik. E történetírás célkitűzését szakértő módon tárgyalta Christoph NIHAN: ’L’écrit sacerdotal entre mythe et histoire’, in G. BROOKE - T. RÖMER (eds.), Ancient and Modem Scriptural Historiography. L’Historiographie Biblique, ancienne et moderne ([BETL 207], Leuven, Peeters, 2008) 151-190. Szerinte a mezopotámiai eredet-történetek is a világ teremtésének mítoszával kezdődnek, s egy szentély megalapításával (ill. egy áldozati lakomával) végződnek. Az lMóz 1 kezdetként egyértelmű, s talán a 2Móz 24 a végpont (bár némelyek szívesebben emlegetik a 3Móz 8-9 fejezeteket végpontként). Ezt a nagy ívet három lépésben hajtja végre a Papi Történetírás: őstörténet - patriar- chák története - Mózes története. Természetesen a legérdekesebb kérdés az, hogy hogyan viszonyul ez a történetírás a korábbi elbeszélő passzusokhoz. A válasz még várat magára, de a datálás nyilván a Papi Törvény utáni korokat teszi valószínűvé.

89