Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából

ológiai kép ráépül az antropomorfra: kiszorítja az intellektuális diskurzusból, de a vallásosság „mélyebb” mentális szintjeiről nem. Czachesz István elemezte a feltámadott Jézus-fogalom, mint counterintuitive ágens motívumát a kereszténység első évszázadaiban, annak egymással versengő irányzataiban. Kimutatta, hogy a viszonylag kevéssé counterintuitive kép az, amely a legsikeresebbnek bizonyult és fennmaradt.21 A kereszténység története során többször is megismétlődött, hogy egy-egy csoport a Szentháromság tagadása vagy Jézus alakjának eltérő megítélése miatt szakadt ki az egyházból. Ez a jelenség véleményem szerint úgy értelmezhető, hogy egy kognitív szempontból még intuitívabb, a kognitív optimumhoz még közelebb álló, a teológiai korrektség intellektuális kihívását elutasító felfogás epidemi- ológiailag sikeresnek bizonyult adott történelmi körülmények közt, egyes társadalmi csoportokban.

Összefoglalva, a keresztény ember elméjében egymás mellett él egyrészt a minimálisan counterintuitive, az evangéliumi történetekből merített, emberszerű Jézus-kép (az ösztönös vallásosság szintjén), valamint a teológiailag korrekt, maximálisan counterintuitive Jézus-fogalom (az intellektuális szinten). Utóbbi az előbbire épül, és egy tudatos (valószínűleg külső, társadalmi nyomás által is motivált) dezantropomorfizáló mentális mechanizmus nélkül a teológiailag korrekt felfogás nem lenne fenntartható. Az a teológus, aki az intellektuális Jézus-fogalom igazságában hisz, nem tekinthet el attól a ténytől, hogy saját maga és a hátországa vallásosságát az elme ösztönös szintjein egy gyermekkorban elsajátított, antropomorf Jézus-kép határozza meg.

Mi a helyzet Jézussal zsidó szempontból? Egy enyhén counterintuitive csodatevő emberrel önmagában nem lenne gond. Hasonló alakok előfordulnak a korabeli rabbinikus irodalomban (például Honi ha-meagel, a „körhúzó Honi”22), mint ahogy a későbbi folklórban is 21 István CZACHESZ, ‘Early Christian Views on Jesus’ Resurrection: Toward a Cognitive Psychological Interpretation’, Nederlands Theologisch Tijdschrift 61(1) (2007) 47—59. Letölthető az Archive for Religion and Cognition oldalról is (http://www.csr-arc.com/, ARC-13).

22 Honi legismertebb említése: Babilóniai Talmud, Taanit 23a. Ennek a csodatévő, esőhozó alaknak a „rabbinizációjával” kapcsolatban lásd: Christine HAYES, ‘The “Other” in Rabbinic Literature’, in Charlotte Elisheva FONROBERT, The Cambridge Companion to the Talmud and Rabbinic Literature (Cambridge UK, Cambridge University Press, 2007) 260, és számosán mások.

66