Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából
gondoljunk csak a csodarabbikra. A folklór és a vallás összeegyeztetése azonban már nehezebb, mert a monoteizmus eszméje monopóliumot követel magának a counterintuitive fogalmak terén. Nem véletlen, hogy a rabbinikus irodalom besorolta a körhúzó Honit a rabbik közé, a haszid rebbék pedig éppúgy Istentől eredeztették counterintuitive voltukat, mint ahogy a katolikus egyház csodatevő szentjei is. A folklór többi csodatevő alakját pedig feledésre ítélte a hivatalos vallásosság. A környező társadalom azonban nem engedte elfeledni Jézus alakját. A Talmud és a hagyományos zsidó gondolkodás ezért „rabbi- nizálta”, csodatevő erejét pedig Istentől eredeztette, miközben más rabbik nevéhez is kapcsolt csodákat. Az így „banalizált” Jézus mentális reprezentációja már nem counterintuitive, legfeljebb szokatlan: egy furcsa életutat bejárt, átlagos zsidó, potenciális rabbi, akit tévedésből sokan istennek tartanak. Ha pedig nem counterintuitive, akkor nem tölthet be counterintuitive ágensi szerepet a kirakós játékban. Ráadásul a szokatlan („paradox”), de ontológiai elvárásokat nem sértő (nem counterintuitive) motívumok kevésbé érdekesek, ez ilyen elemeket tartalmazó történetek a kísérletek szerint kevésbé maradnak fenn. A rabbinikus zsidóság tehát hatékonyan védte meg önmagát, amikor a kereszténység kihívására ellen-narratívákat alakított ki Jézusról. A Jézusban hívő zsidó irányzatok létrejötte, mind az ókorban, mind manapság, azt mutatja, hogy a zsidóság és Jézus nem zárja ki automatikusan egymást (feltéve, hogy a zsidóság fogalmát tágan értelmezzük). Ezeknek az irányzatoknak a hívei, akárcsak minden más keresztény, természetesen előbb az intuitív Jézus-képet sajátítják el: vagy (zsidó-)keresztény környezetben felnövekvő gyermekként, vagy vallástalan, a zsidóságtól elszakadt háttérből érkezve, vagy tudatosan elszakadva a zsidó vallástól. Csak utóbb építik fel a teológiailag korrekt Jé- zus/Isten-fogalmukat. Nem kizárt, hogy a teológiailag korrekt keresztény Jézus-fogalom elméletileg összeegyeztethető lenne a zsidó teológiával, de mivel ez előbbi nem létezik az intuitív Jézus-kép nélkül. Ezért a zsidóság és a Jézus-fogalom összeegyeztethetősége ott bukik meg, hogy a zsidó vallás kirakós játékába nem fér bele az elme mélyebb szintjein lakozó, minimálisan counterintuitive Jézus-fogalom. Ennek az összeegyeztethetetlenségnek a kognitív magyarázatára több lehetőséget látok. Gerd Theissen, a neves Újszövetség-kutató sze67
