Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából

ri elme valamennyi felsorolt funkciója. Ezt a folyamatot értik a kognitív tudományokban kogníció alatt, nem kizárólag a szó hagyományosabb értelmében vett megismerést.

Ez a szemléletmód sok valláskutatóban először idegenkedést vált ki, de jobban megérthető, ha a nyelvészet történetére gondolunk. A nyelv kutatása az újkorig a régi, irodalmi vagy szakrális szövegek megértésének volt segédeszköze. A 18-19. század során a nyelvészet történeti tudománnyá vált: a nyelvek rokonsága és története (legalábbis közvetve) a népek rokonságához és történetéhez szolgált adalékként. A 20. század első felében a strukturalista nyelvészet a nyelvet, mint társadalmi konvención alapuló jelrendszert vizsgálta. A kognitív-generatív fordulat9 óta a nyelvet biológiai, pszichológiai, neurológiai jelenségnek (is) tartjuk. A kérdés már nem (elsősorban) az, hogy a nyelv vizsgálata mivel járul hozzá a szöveg megértéséhez, a nép történetének megismeréséhez vagy a társadalmi konvenciókon alapuló jelrendszerek feltérképezéséhez, hanem az, hogy mit árul el a nyelv az emberi agy működéséről. A kívülállók állandó szkepticizmusa ellenére tény, hogy egyre többet. Az állítás megfordítva is igaz: a nyelvet az emberi agy felől megközelítve újabb és újabb területekkel gazdagodnak a nyelvvel kapcsolatos ismereteink. A kognitív vallástudomány célja hasonlóképpen kettős: a vallási jelenségek vizsgálata hozzájárulhat az emberi agy/elme alaposabb megértéséhez, mint ahogy az agyról szerzett ismereteink is elősegítik a vallás sokoldalúbb megközelítését.

A kognitív megközelítés abból indul ki, hogy adott a Homo sapiens agyberendezkedése, amelyet genetikai kódunk, epigenetikai örökségünk, a magzati és a magzaton kívüli fejlődés körülményei alakítanak ki. Az agy az az „univerzális hardver”, amelyre különböző kultúrák különböző szoftvereket „telepítenek”. Az egyik kultúra így, a másik kultúra úgy állítja be a számítógép opcióit. A legkülönbözőbb kultúrák, nyelvek, vallások világszerte megfigyelhető tulajdonságait, az ún. univerzálékat a közös hardverrel magyarázzuk, míg a különbözőségeket azzal, hogy ezt a hardvert sok különböző módon - de messze nem bárhogyan - lehet beállítani.10 Különböző nyelvekben a jelző és a jel9 Noam CHOMSKY két műve, a Syntactic Structures (1957) és az Aspects of the Theory of Syntax (1965) tekinthető a fordulat határköveinek.

10 Ennek a megközelítésnek a klasszikus megfogalmazása Chomsky elvek és paraméterek (eredetiben: principles and parameters) elmélete. Részleteit sokan vitatják, de az alapgondolat rendkívül elterjedt.

58