Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Nagypál Szabolcs: A zsidó-keresztény párbeszéd a vallásközi közvetítés (mediáció) szemszögéből

amely leegyszerűsíti a szövegek és tények értékelését, és türelmetlen (intoleráns) módon mindazt elutasítóan minősíti, ami nem fér bele saját rögzített értékei és nézetei szűkös és korlátozott keretébe.27 Létezik mind zsidó, mind pedig keresztény merevség: ha esetleg ilyen felek párbeszédben kívánnának részt venni, akkor rá kell ébreszteni őket a merevségükre, illetve gondolkodásuk egyes merev jellemzőire; merevségükkel szembeni hajthatatlanságuk estén pedig a közvetítőnek el kell őket tanácsolnia a részvételtől a párbeszédben.28 A párbeszéd ugyanis sem nem hitvédelem (apologia), sem nem hitvita (disputa) - a merev ember viszont csak e kettőre képes.

4. Az egybemosás (szinkretizmus) tilalma szerint nem megengedett a különböző hagyományok összetevőinek megkülönböztetés nélküli elegyítése és vegyítése, megfelelő lényegi középpont vagy tulajdonképpeni egyesítő elv nélkül.29 Amennyiben egybemosás veszélyét érzi, a közvetítőnek eseüeg érdemes erre fölhívnia a felek figyelmét; noha ez elsősorban a küldő közösségek és azok vezetőinek föladata. A zsidóság az egybemosás szempontjából kivétel a kereszténység számára, mert minthogy testvérvallási viszonyban állnak, olyan szoros a kapcsolat közöttük, hogy keresztény szempontból nem nagyon volna értelmezhető az egyesítő elv nélküli keverés, avagy a viszonylagossághit (relativizmus) elharapódzása.30 A kapcsolat sajátos voltát mutatja azon érdekes tény is, hogy a zsidó-keresztény vallási kapcsolatokkal nem a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa foglalkozik a vatikáni szervezeten belül, hanem a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács egyik bizottsága.

27 S. Wesley ARIARAJAH a párbeszéd három határát a három klasszikus félelemnek nevezi: ARIARAJAH S. Wesley, ’Dialogue or Mission: Can the Tension be Resolved?’, in ARIARAJAH S. Wesley, Not without my Neighbour: Issues in Interfaith Relations (Genf, 1999) 102.

28 A merev ember rettegésének önazonosságbéli okaira S. Wesley ARIARAJAH mutat rá: ARIARAJAH S. Wesley, ’Dialogue or Mission: Can the Tension be Resolved?’, in ARIARAJAH S. Wesley, Not without my Neighbour: Issues in Interfaith Relations (Genf, 1999) 102.

29 Stanley Jedidiah SAMARTHA határozza meg így az egybemosást: SAMARTHA Stanley Jedidiah, ’The Holy Spirit and People of other Faiths’, The Ecumenical Review /ERJ (1990/3-4) 255.

30 Stanley Jedidiah SAMARTHA beszél részletesen a viszonylagosságról az egybemosás vonatkozásában: SAMARTHA Stanley Jedidiah, ’Religious Pluralism and the Quest for Human Community’, in NELSON J. Robert - BRILL E. J. (eds.), The Unity of Humankind in the Perspective of Christian Faith: Essays in Honour of Willem Adolph VlSSER’T HOOFT on His Seventieth Birthday (Leiden, 1971) 20.

43