Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Nagypál Szabolcs: A zsidó-keresztény párbeszéd a vallásközi közvetítés (mediáció) szemszögéből

5. Az átcsábítás (prozelitizmus) tilalmának elve azt jelenti, hogy elkerülendő más hagyományhoz tartozó emberek ösztönzése arra, hogy hagyományt vagy közösséget váltsanak; különösen tilos ez olyan módszerekkel és eszközökkel, amelyek éles ellentétben állnak a szeretet és odafordulás elvével, megsértik továbbá az emberi személy szabadságát, és csökkentik az üzenetbe és tanúságtételbe vetett bizalmat.31 Az átcsábítás nem tartja tiszteletben tehát sem a másik személy elkötelezettségét, sem pedig a párbeszéd eszményét.32 Némely keresztény közösség ma is a zsidók megtérítésében látja tevékenysége egyik fő célját, minthogy ebben jelet sejdítenek Krisztus második eljövetelére, az Új Jeruzsálem megérkezésére. Párbeszéd és hithirdetés (missio) azonban egyazon alkalom, sőt folyamat során kizárja egymást.

6. Az időnek fontos szerepe van a párbeszédben; minthogy érdemes határidőket szabni, mégha valamennyire rugalmasakat is, a folyamat számára: az időhatároltság tudata ugyanis elveszi az eszmecsere parttalansá- gának érzetét, és a közeledő vég mint múzsa váratlan energiákat és ösztönzéseket szabadíthat föl a felekben.33 Noha a közvetítés döntően a jövőre irányuló, jövőhatályú eljárás, azáltal mégis, hogy a párbeszédben résztvevő felek együttgondolkodásra és adott esetben közös döntéshozásra szánják el magukat, a múltra, a megtörténtekre vonatkozó fölfogásuk is lépésről lépésre átalakul, és mintegy újfajta, megtisztult emlékezetet építenek föl és szilárdítanak meg - ami pont a zsidó-keresztény párbeszéd esetén elengedhetetlen a folytatáshoz vagy az újrakezdéshez.34

31 Az átcsábítás e meghatározásának eredeti megjelenési helye a következő hivatalos megnyilatkozás: WORLD COUNCIL OF CHURCHES (WCC), Towards Common Witness: À Call to Adopt Responsible Relationships in Mission and to Renounce Proselytism (TCW, 1997) (Genf, 1997) 20.

32 Az átcsábítás kihívásait taglalja a következő tanulmányunk: NAGYPÁL Szabolcs, ’Proselytism and Religious Freedom’, in NAGYPÁL Szabolcs - BlOCKSOME Rebecca (eds.), Communicating Vocation: Spirituality Down to Earth (Prága - Budapest, BGOI - WSCF-CESR, 2010) 186-203. A cikk elérhető: http://www.koed.hu/ vocation/szabin.pdf. (A kutatás ideje: 2011. november 20.)

33 FERENCZI Andrea remekül foglalja össze könyvismertetőjében az időhatáros lélekgyógyászat alapgondolatait: FERENCZi Andrea, ’A mediáció lélektana: Mozaik könyvekről - Freddie STRASSER és Paul RANDOLPH könyvéről: A konfliktusmegoldás lélektani aspektusai’, Lege Artis Medicina /LAM/ (2006/10) 904-906.

34 Susannah SCHMIDT egy újfajta, közös emlékezet fokozatos kialakulásáról is beszél a tanulmányában: SCHMIDT Susannah, ’Review of Justice and Reconciliation: The Legacy of Indian Residential Schools and the Journey towards Reconciliation’, in NAGYPÁL Szabolcs - BLOCKSOME Rebecca - SAJDA Peter (eds.), Medi(t)ations, (Reconciliations: Conflict Resolutions and European Integration (Pozsony, 2004) 27-34. A cikk elérhető: http://www.koed.hu/medit/susannah.pdf. (A kutatás ideje: 2011. november 14.)

44