Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

4. Utak a végtelen felé … A zsidó-keresztény párbeszéd a modern teológia fényében - Raj Ferenc: "Dabru Emet" ("Beszéljetek igazat")! - Amerikai zsidó teológusok gondolatai a kereszténységről

Egy izraeli pedagógus, Deborah Weissman négy érvvel támasztotta alá álláspontját, miszerint a vallásközi dialógusra még a potenciális veszélyek fényében is nagy szükség van:

1. A vallásközi diskurzus lendületet és erőt adhat saját hagyományainknak.

2. A Másik megismerése hozzájárul önmagunk alaposabb megismeréséhez és megértéséhez. A kereszténység eredetének tanulmányozása segít abban, hogy jobban megértsük az első és második századi judaizmust - és viszont.

3. A nyugati monoteista vallások... gyakran a társadalmi igazságosság témáját igyekeznek hangsúlyozni... a Közel-Kelet vallásainak hívei együttes erőfeszítéssel sokat tehetnének azért, hogy a térséget sújtó társadalmi és környezeti problémákat orvosolják.

4. A Másik megismerésének legfőbb célja az, hogy ugyanolyan embernek tekintsük őket, mint saját magunkat. Ez az első lépés egy empatikusabb viszony felé.

Habár e párbeszédek nagy része még mindig a gyakorló, aktív klérus, a professzorok és teológusok körében folyik, a művelt laikus rétegek is egyre több érdeklődést tanúsítanak az effajta eszmecsere felé. A liberális zsidó közösség újszerű hajlandósággal és tudatossággal ismeri el a keresztény egyházaknak a judaizmus és a zsidóság irányában tanúsított pozitív változásait. 1995-ben, a World Union for Progressive Judaism, a Progresszív Zsidó Világszövetség párizsi konferenciáján Colette Kessler, a szervezet alelnöke, szenvedélyes beszédben szólított fel arra, hogy lépjünk túl a polemizáláson és hitvédelmen:

„A zsidó-keresztény találkozást hitünk mélyítésére, az igazság keresésére, valamint egy következetes szemléletmód kialakítására való igényként kell értelmezni. Ösztönöznie kell bennünket a vallási útkeresésünkben és identitásunkban végbemenő változások elfogadására. Ez nem azt jelenti, hogy olyanná kell válnunk, mint a másik, hanem hogy önmagunkat találjuk meg azáltal, hogy figyelünk a másikra, és nyitottá válunk üzenetének meghallgatására. Olykor talán még saját hitünkön, a Torán belül is újra felfedezünk bizonyos „elfelejtett értékeket”: olyan mély tartalmakat, amelyeket azért tartottunk (rejtve) magunkban, hogy minél jobban elhatároljuk magunkat szomszédjainktól. A zsidók gyakran bizonygat398