Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Bányai Viktória: Keresztényekről alkotott kép a zsidó felvilágosodás tankönyveiben

tási imáját (lKir 8) idézve tanít vallási türelemre: az Örökkévaló a nem-Izraelből valókat is meghallgatja.17 Továbbá szinte minden szerző citálja Maimonides híres mondatát „A népek igazainak része van az eljövendő világban”. De mindig csak így: a nem Izraelből valók, a népek igazai, általánosan, nem nevén nevezetten a keresztények azok, akik saját hitükben is meghallgatást találnak, üdvözülhetnek.

C) A felebarát kiteijesztett értelmezése

A könyvek erkölcstani része (időnként külön kötete) az, amely a zsidók által tanúsítandó viselkedés gyakorlati részét tárgyalja. Ezek rendszerint a kötelességek négy kategóriáját fejtik ki: 1. Istennel, 2. önmagunkkal, 3. embertársainkkal / felebarátainkkal és 4. honunkkal szembeni kötelességeinket. Jelen vizsgálódásunk szempontjából természetesen a 3. kategória tartalma lesz fontos, az embertársainkkal, felebarátainkkal szembeni viselkedés, hisz ez a kettős értékrend, kettős erkölcs megszüntetésének vagy fenntartásának a kulcsa.

Logikailag és időben is két külön lépcsőfokot kell megkülönböztetnünk a keresztényekhez való viszonyulás alakulásában:

Az első, hogy nem tartoznak az akum fogalmába. Ezt a lépcsőfokot - mint láttuk az előzmények ismertetésénél - időbeni (ókoriak - maiak) és térbeli (Izrael földje - illetve azon kívül) távolítás érvével már a kora-újkori rabbinikus irodalom meglépte, így szerzőink már nem különösebben érvelnek amellett, hogy nem kell a keresztényekre vonatkoztatni a „törvényeik szerint ne járjatok” (Lev 18,3) figyelmeztetést. A pozsonyi orthodoxiához tartozó Bemard Frankel Malakhi (Malakiás próféta) 2,10-et idézve „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” tanítja, hogy minden ügyben igazságosan és szeretettel kell velük bánni, a beteget meglátogatni, a halottat eltemetni, a szegénynek adakozni kell.18 Ez egy szolidáris, tiszteletteljes, de a felekezeti határokat nagyon is világosan látó és láttató álláspont.

Az álláspontoknak erről a szintről való továbblépésében fontos tényező volt az idő. Herz Homberg a század elején még különféle érveket keres a keresztények mellett: ők is hiszik a teremtő Istent, a befogadásért hálával tartozik a zsidóság, tórái parancs írja elő az idegen (jövevény) szeretetét.19 Harminc évvel később már szó sincs idegenek17 Herz HOMBERG, Imré séf er (Wien, 1808) 214.

18 Bemard FRANKEL, Torát ha-emuna (Pressburg, 1831) 45-46.

19 Herz HOMBERG, Imré séf er.

379