Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Gábor György: "Valamennyi nyelv anyja", avagy héber nyelv és biblikus rokonság?
A „becálménu kidmuténu” („Alkossunk embert képünkre és hasonlatosságunkra”) bibliai verséből a celem (kép) és a dmut (hasonlóság) a bibliai antropológia alapvető sugallatának megfelelően a nyelvi adomány vonatkozásában is pontosan kifejezésre juttatja az Istentől kapott képességnek és az ember általi felhasználásának, az eredeti, tehát „önmagával azonosnak” illetve az eredetitől különböző, ám ahhoz hasonuló „másságnak” a kettősségét (árnyék - cel). John of Salisbury mindezekkel teljes összhangban állítja azt, hogy a héber olyan nyelv, amelyet az ember természettől fogva beszél (natura docente), 70 s Roger Bacon az elmondottak alapján nyilatkozik a héberről mint univerzalisztikus és eredeti nyelvről.71 Persze a középkori keresztény szerzők között akadtak olyanok is, akik a héber nyelv szerepéről bölcselkedve nyelvelméleti megfontolásaikat kevésbé a Biblia antropológiai üzenetének metszetében, inkább más jellegű antropológiai és teológiai elmélkedések fókuszában helyezték el. Ezek a gondolkodók a XII-XIV. században fel-felbukkanó teológiai antijudaizmus mentén alakították ki álláspontjukat a héber nyelvet illetően. Amiként a kereszténység túlhaladta a zsidóságot, s a „régi” törvényt és az immár idejétmúlt régi törvény népét új törvénnyel s Krisztus új népével cserélte fel, akként lépett a héber nyelv helyébe a görög és a latin. Ezzel együtt semmiképpen sem tekinthető tipikusnak Ralph Niger kuriozitásában is elborzasztó agyszüleménye, amely a nap járásával való ellentétes írás- és olvasásmóddal mint egyértelmű és megfellebbezhetetlen bizonyítékkal kívánta lerántani a leplet „a nap igazságával dacoló” zsidóságról, akik ráadásul maguknak is ártanak, hiszen körmükkel is ellentétesen róják a sorokat.72 Szerencsére az effajta érvelés nem volt gyakori, még akkor sem, ha a zsidósággal szembeni teológiai előítéletek olykor a héber nyelvvel szembeni elfogultságokban (is) hangot kaptak. Azt persze aligha tűdben „emberi dologról van szó”, „a nyelv egész építésmódja ... az emberi szellem kibontakozásának a módja”, s „a nyelv isteni eredete nem magyaráz meg semmit sem, és nem is lehet megmagyarázni belőle semmit sem...” J. G. HERDER, ’Értekezés a nyelv eredetéről’, in J. G. HERDER, Értekezések, levelek (Fordította: Rajnai László, Budapest, Európa, 1983) 231. 70 C. C. J. WEBB (ed.), loannis Saresberiensis episcopi camotensis Metalogicon Libri III. 1,8. (Oxford, Clarendon, 1929). John of Salisburyről Id C. C. J. WEBB, John of Salisbury (London, Methuen, 1932); H. LIEBESCHÜTZ, Medieaeval Humanism in the Life and Writings of John of Salisbury (London, University of London, 1980). 71 S. A. HIRSCH, 'Early English Hebraists’. 72 1. A. SALTMAN, 'Supplementary Notes on the Works of Ralph Niger’ Bar-Ilan Studies in History 1978. 103-113. 333
