Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Dobos Károly Dániel: Paradigmaváltás a késő ókori zsidó-keresztény interakciók történeti vizsgálatában

Paradigmaváltás a késő ókori zsidó-keresztény interakciók történeti vizsgálatában

DOBOS Károly Dániel

A judaisztikai tudományok egy sajátos szegmensében kb. 25 éve elindult egyfajta hermeneutikai paradigmaváltás, amelynek mind tudományosan, mind egzisztenciálisan óriási jelentősége van. Előadásomban ezt a paradigmaváltást szeretném bemutatni, és lehetséges következményeit szeretném továbbgondolni.

Elsőként szeretném megmutatni, hogy tulajdonképpen miben is áll ez az hermeneutikai fordulat, majd a megváltozott paradigmát egy rövid, de szemléletes példával illusztrálnám.

Az előadás második felében arról szeretnék elgondolkodni, hogy a paradigmaváltás milyen problémákat és - ehhez kapcsolódóan - milyen új feladatokat jelöl ki a kutatás számára, továbbá, hogy milyen tovagyűrűző következményei vannak a történeti/ teológiai értékelés szempontjából, illetőleg egzisztenciálisan is.

Fordítsuk figyelmünket rögvest az első kérdés felé! Miben is ragadható meg a címben említett paradigmaváltás? Azt mondhatjuk, hogy napjainkra kezd megváltozni az az alapvető értelmezési horizont (keret), amelyben a zsidó és keresztény közösségek közötti legkorábbi kapcsolatokat eddig rekonstruáltuk. A néhány évtizeddel korábban napvilágot látott szakmunkák még erősen leegyszerűsítő képet sugallnak a keresztény közösségek születéséről, illetőleg - ezzel párhuzamosan - a később hegemón pozícióba kerülő rabbinikus zsidóság kialakulásáról. Ez a kép sok helyütt máig kísért, és meghatározza gondolkodásmódunkat.

De mit is állít e régi paradigma? A régi paradigma szerint:

1. A rabbinikus judaizmus egyenes ági leszármazottja a Második szentély idején fennálló farizeusi mozgalomnak.

2. Míg a kereszténység a judaizmus testéből igen korán kiszakadt önálló csoport, melynek szellemi gyökerei, ha valahol, akkor a judaizmus eltérő világnézetű ágaiban (pl. apokaliptikus hagyomány, esszénus közösség) keresendők. A két közösség gyors elvállását hirdető elmélet egyik kulcskérdése sokáig az volt, hogy a két csoport szeparációja Kr.u. 70 (a Hurbán, a Szentély pusztulása) vagy csak Kr.u. 135 (A Bar Kochba felkelés vége) után vált-e véglegessé.

233