Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
Előszó helyett, avagy a zsidó-kereszt(y)ény "dialógus" változó arcai
teszteli. Lőrik Levente baptista teológus alapos felkészültséggel megírt tanulmányában a bibliai Jób könyve rabbinikus és patrisztikus hatás- történetét veszi górcső alá, míg Tamási Balázs a bibliai történetben Jeremiás próféta írnokaként megismert Báruk személye köré fonódó gazdag hagyományanyag rabbinikus és keresztény utóéletében kalauzolja el olvasóját. A bibliai hagyomány másik fele, a kereszt(y)ény Újszövetség könyvei közel kétezer éven át kívül rekedtek a zsidó hagyomány körén. A 19. század végén, a 20. század elején elindult egy új tendencia, amely (legalább a tudományos kutatás szintjén) elkezdte felfedezni ennek a szövegnek a „zsidó eredetét”, s a szöveget a zsidó múlt egyik forrásaként kezelve annak részévé tette azt. Vajda Károly tanulmánya ennek a tendenciának a fényében értelmezhető. A szerző írásában egy konkrét halákhikus eset kapcsán hívja szövegtanúul az újszövetségi hagyományt, s mutatja fel használhatóságát. Tarjányi Zoltán, a katolikus erkölcsteológia professzora a tórái erkölcs egyedülálló jellegéről ír, és a tórái és jézusi erkölcs egymáshoz való viszonyát fürkészi. Vattamány Gyula érdekes előadásában a Kr. u. 1-2. század fordulójának intellektuálisan forrongó világába vezet vissza minket. Ez a korszak a két közösség fokozatos szeparációjának - ma még kevéssé ismert, és sok későbbi eredetű sztereotípiájával megterhelt - időszaka. A szerző írásában az újszövetségi Jelenések könyvéneke két passzusát választja vizsgálódása tárgyául, s a két passzus mögött álló közösségek vagy csoportok Sitz im Lebenyét keresi. Benyik György írása a zsidó Biblia és a kerszt(y)ény Biblia kapcsolatrendszerét vizsgálja Jézusnak az evangéliumok szövegében fennmaradt ószövetségi idézetei segítségével. A bibliai fejezet utolsó két tanulmánya némileg későbbi korszakokban vezet vissza. Koltai Kornélia az erdélyi szombatosok fő ideológusának, Péchi Simonnak mindmáig kiadatlan bibliamagyarázataiból szemezget. A tanulmány meggyőzően bizonyítja, hogy Péchi nemcsak a bibliai tradícióban mozgott otthonosan, de jól ismerte a Biblia után keletkezett, rabbinikus exegetikai irodalmat is, és ezt alkalom adtán fel is használta. Balogh Katalin tanulmánya egy 19. század végi magyarországi problémát boncolgat. A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy az „emancipáció légkörében” miért érezte úgy a magyarországi zsidó közösség, hogy a Biblia számos protestáns és katolikus fordítása mellett szükség van egy zsidó szempontú magyar biblia12
