Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
2. Közös gyökér vagy válaszfal? A bibliai hagyomány és értelmezése - Urbán Ilona Anna: A 22. zsoltár zsidó (rabbinikus) és keresztény (patrisztikus) értelmezése
amit ti mind ugyancsak ennek a Jézusnak a halálával kapcsoltok össze, pedig illik Eszterre is.’ Abban ahogy a keresztények Jézusra vonatkoztatják a próféciaként olvasott ószövetségi helyeket van egyfajta kizárólagosság. Azt állítja, hogy ha Jézusban ez beteljesült, akkor ez azt bizonyítja, hogy Jézus a Messiás. Ha találunk még valakit, akiről ugyanúgy elmondható, hogy ezek a szentírási helyek beteljesültek benne, akkor ez az érv súlyát veszti. Egy egészen merész kép a midrásban megjelenő példázat a király fiáról és apjáról. Azt mondja a midrás: „R. Johannán mondta a király fiáról, akinek egy vastag gerendát adtak, hogy vigye, de meglátta az apja, és mondta neki: tedd rám mindazt, amit akarsz, és én viselem. így mondta nekik a Szent, áldott 0: görgessétek rám bűneiteket, és én viselem!”31 Ebben a példázatban a ’gerenda’ válik a bűnök szimbólumává, amit az Isten magára vesz az O népe helyett. A 22. zsoltár zsidó magyarázatában jelenik meg ez a kép, ami szimbolikáját tekintve azonos Jézus keresztjének értelmezésével. Jézus a kereszt(gerenda) formájában veszi magára nemcsak a népének, de a világnak bűneit. (Majd ezt felviszi a Golgotára, és rászegezve idézi a 22. zsoltárt.) Említésre méltónak találom a midrás fény/sötétség motívumát, ami újra és újra visszatér, de nemcsak úgy, mint a hajnal, ami a szabadulás, hanem úgy is, mint fény, ami fény Izraelnek, de sötétség)!) a világ népeinek. Többek között ezt írja a midrás a fényről, ami sötétség is: „Más vélemény: „és volt Izrael fénye”: ez Eszter, aki megvilágítja Izraelt, mint a hajnal fénye... Hanem mondja a Szent, áldott 0: kétarcúvá teszem: fény Izraelnek és sötétség a világ nemzeteinek. Mint ahogy: „Jaj azoknak, akik kívánják az Úr napját! Minek nektek az Úr napja ? Sötétség az, és nem világosság.” (Am 5,18). Általában, mikor a világban az ember gyertyát éget a bazilikájában, azt tudja mondani: barátom, akit szeretek, szolgáljon téged a gyertya fénye! És gyűlölőm, ne szolgáljon a gyertya fénye! Mégis mindkettőt ugyanúgy szolgálni fogja. De a Szent, áldott O nem ilyen: mindenkit szolgál ebben a világban, és mindenkinek ugyanúgy ad sötétséget ebben a világban, de nem így az eljövendőben: „mert íme sötétség bontja a földet, és sötét felhő a nemzeteket, de feletted felragyog az Úr” (íz 60,2). ”32 31 Midrasch Tehillim, 192. 32 Midrasch Tehillim, 91. 100
