Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

2. Közös gyökér vagy válaszfal? A bibliai hagyomány és értelmezése - Urbán Ilona Anna: A 22. zsoltár zsidó (rabbinikus) és keresztény (patrisztikus) értelmezése

Nem ez az egyetlen rész, amiben megjelenik ez a kettőség. Itt konkrétan Eszterre vonatkoztatott. Az Újszövetség narratívájában - persze bizonyos ószövetségi háttérrel - Jézus jelenik meg úgy, mint a „népek világossága”. Gondolhatunk János prológusra, vagy a János evangéliumban megírt jézusi önértelmezésre: „Világosságul jöttem a világba, hogy senki ne maradjon sötétségben”,33 vagy az agg Simeon szavaira Lukács evangéliumában, aki Izaiást idézi (íz 49,6).34

Eszter könyvében Hámánt és fiait a ilSn igével akasztják fel, a midrás viszont inkább 3*?^ keresztre feszít jelentésű igét használja. Ami úgy gondolom, hogy a 22. zsoltár értelmezésében azért elég erőteljes Jézusra utalás. Amiben az a szép, hogy ezzel a Krisztus motívummal pont egy gonoszt ruháznak fel, ami teljesen összhangban van azzal a keresztény tanítással, miszerint Jézus a gonosz és bűnös ember sorsát vette magára. Theodosianus azon rendelete, mely előírja a zsidóknak, egy korábbi, purimi keresztégetésre hivatkozva, hogy szokásaikat csakis a keresztény hitet tiszteletben tartva gyakorolhatják,35 inkább arra enged következtetni, hogy ez mégis a keresztények, illetve Jézus kigúnyolása.

A 22. zsoltár rabbinikus interpretációjában az Eszterre vonatkoztatás a leghangsúlyosabb értelmezési vonal. Ebben a kontextusban egészen megdöbbentő, hogy a „nép szégyene” magyarázata után ezt írja a midrás:

„R. Barahija négy dolgot mondott: hármat férfiről, és egyet nőről: szégyentelen az élő, aki halálra vár, szégyentelen a hős, aki gyengéket vár, szégyentelen a látó, aki vakokra vár, és szégyentelen a nemzedék, akinek vezetője nő, innen: „és Debóra asszony, prófétanő”(Bír 4, 4)”36

Bár kegyes a midrás: nem vonatkoztatja rögtön e részt Eszterre és az ő nemzedékére, ám ebben a szövegkörnyezetben mégis meghökke- nünk ezen a kijelentésen. Felmerül a kérdés, hogy hogyan illik ez ebbe az Eszterre vonatkoztatott szövegbe. Erre még nem tudok választ adni. Azt viszont említésre méltónak tartom, hogy a keresztények számára Jézus szenvedésében megvalósult zsoltárt ez az értelmezés Eszterre vonatkoztatja, és a magyarázatán belül még tesz egy megjegyzést is: milyen szerencsétlen is az a nemzedék, melynek nő a vezetője.

33 Jn 12,46.

34 Lk 2,32.

35 STEMBERGER, Günter, Juden und Christen im Heiligen Land, Palästina unter Konstantin und Theodosius, (München, Beck, 1987) 240.

36 Midrasch Tehillim, 192.

101