Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)
II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Buzogány Dezső: A laikus intézményrendszer kialakulása a református egyházban
A LAIKUS INTÉZMÉNYRENDSZER KIALAKULÁSA A REFORMÁTUS EGYHÁZBAN Aki veszi a fáradságot és belenéz az erdélyi református egyház fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyveibe, látni fogja, hogy azok nagy hányada, jellegükből eredően, az egyházközség anyagi/gazda- sági ügyeivel foglalkozik (nem kis csalódására annak, aki pl. a teológiai áramlatok hatását vagy a kor teológiájának dogmatika lenyomatát keresi bennük). Ez azt jelzi, hogy egyházunk bármennyire is a transcendens dolgok szolgálatára kapott elhívást, mindennapi élete mégiscsak az imanens hétköznapokban zajlott, tehát intézményként működött (és működik mind e mai napig) a legmagasabb szinttől a legalsóbbig, a jól bejáratott világi intézmények szabályai szerint. Nos, többnyire ezeket az anyagi világhoz kapcsolódó hétköznapi dolgokat rögzítették a jegyzőkönyvek. Igen időszerűnek tartjuk szólanunk a fennmaradt levéltári források alapján az egyház külső (anyagi/szer- vezeti) ügyeiről (szerkezeti formájáról) azért is, mert a témát igen messzire elkerüljük, ha pedig mégis megpróbálunk szembe nézni vele, akkor ebből, legalábbis Erdélyben, még az ismeretterjesztő cikkek színvonalát is messze alulmúló írások születnek, sok téves konklúzióval, megengedhetetlen, gyermeteg általánosítással, papi propaganda-nyelvezettel, műkedvelő esetlenséggel.1 Az egyházat támogató világi őseink bölcsességét dicséri az, hogy adott ponton túl mentesítették a lelkészt az anyagiakkal való vesződés terhe alól, és külön intézményt hoztak létre az egyház mindennapjaiban jelentkező anyagi természetű ügyek intézésére. Hosszú ideig a mindenkori gyülekezeti lelkész feladata volt felügyelni az egyházközség tulajdonában lévő ingó és ingatlan vagyon használatát és értékesítését, amely többnyire a lelkész ellátását szolgálta, és gyülekezettől függően eléggé tisztes, sok esetben pedig kifejezetten jómódú megélhetést biztosított számára (bár szép szerével akadnak ellenpéldák is). A lelkésznek nemcsak a státusa volt nemesi; kúriaszerű lelkészi lakás és sok esetben tekintélyes (egyházközségi) vagyon fölött rendelkezve e 1 Gondolunk itt elsősorban VERES Lászlónak Az Út 2004/2. számában megjelent írására (Egyház és anyagiak). 91
