Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Gáspár Csaba László: Gondolkodás - Hála
96 Gáspár Csaba László ha a létező „önmagában” ésszerű. Ez az ésszerűség nem valami rejtélyes tulajdonsága a létezőnek, hanem abban mutatkozik meg, hogy a létező van. Hegel csak azt mondja, amit a görög filozófia racionalizmusától tanult az európai bölcselet: hogy a létező megfelel fogalmának, s hogy a «fogalom» az első, — az efféle hegeli fogalmazás a filozófia lényegét fejezi ki. A belátás, vagyis annak észlelése, hogy a létező azonos a fogalmával, nyilvánvalóan nem empirikus esemény történés, hanem a gondolkodás teljesítménye, a szellem történése, még pontosabban: a szellem aktualitása, megvalósulása — ebben a belátásban valóságos a szellem, miközben maga a belátás a szellem aktusa.27 így tehát a gondolkodás mint belátás az igazság megvalósulásának „helye”, „otthona”, vagy „pillanata” — ugyanakkor az igazság, vagyis a szellem maga. Bár az empíria nem a valóság, hanem annak csupán a „nyersanyaga”28, de különböző okok folytán felértékelődhet, miáltal a valóság normájává léphet elő (empirizmus). Ekkor Isten „lehetetlen” helyzetbe kerül, mert két, egymásnak ellentmondó követelménynek kell eleget tennie: noha per definitionem nem empirikus, hanem szellemi entitás, mégis akkor tekintené az empirizmus valóságosnak, ha valamiként empirikusan adottsággá válnék. Empirikus adottságnak ott lennének a csodák, ám a csodákat az immanens kauzalitás feltevését szigorúan követő újkori természettudomány hipotetikusan tagadja.29 Az az állítás, mely szerint a gondolkodás egyszersmind realitásmegalapozó, nem azt jelenti, hogy bármely gondolat valóságot gondol, mert cSak az a gondolat gondol valóságot, amelyik szükségszerű. Ha viszont Isten elgondolása szükségszerű, akkor Isten valóságos, s ennek egyetlen belátható bizonyossága csakis maga a gondolkodás lehet, amely Istent szükségszerűen gondolja.30 2 ' A szellem ugyanis önmagának az «oka», önmagát «teremti». 28 Hegel igen pontatlannak tartaná ezt a fogalmazást. Sem a „valóság”, sem a „nyersanyag” kifejezést nem használná, hanem helyette így fogalmazna: Az empíria a szellem „másléte”. 29 A dolgot bonyolítja, hogy a kereszténység Isten empirikus-tapasztalati realitásáról is tud. Ezt nevezi Kierkegaard a hegeli filozófia felől nézve abszolút paradoxonnak. Hegel következetes, amikor a filozófiát fölébe helyezi a vallásnak: a filozófia ugyanis túllép a magát megragadó szellem számára külső mozzanatokon — amilyenek a kereszténység számára alapvető tér-idő meghatározottságok. Kierkegaard Hegel-kritikája erre vonatkozik. 30 A hétfejű sárkány nem azért nem valóságos, mert empirikusan nem létezik, jóllehet elgondolható, hanem azért nem, mert elgondolása nem szükségszerű, csupán fantázia, de nem felelős, önmagának számot adni képes gondolkodás. S megfordítva: ha empirikus tényként felbukkanna egy hétfejű sárkány, e tény azonnal azt a feladatot róná a gondolkodásra, hogy el kell gondolnia szükségszerűségét. Amíg ez nem történik meg, addig csak annyit mondhatunk, hogy a szóban forgó dolog lényleges, de nem mondhatjuk, hogy valóságos (Hegel így mondaná: igaf), hiszen nem tutijuk, mit mondunk. Ebből is látszik, hogy a hegeli „idealizmus”-ban nagyon is komolyan vétetik az empíria — de a gondolkodás is.
