Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Gáspár Csaba László: Gondolkodás - Hála
86 Gáspár Csaba László ságos Isten»-nek egy, a reális tárgyakétól különböző adottságmódot kell tulajdonítani. Az az állítás, hogy ez az adottságmód éppenséggel „érzékfölötti”, Kant értelmében mindaddig „üres” kijelentés, ameddig nem tudunk felmutatni legalább egy létezőt, ami megfelelne a «valóságos Isten» állítólagos érzékfeletti adottságmódjának. Ilyenformán a «valóságos Isten» nem érzéki realitásmódjának állítása soha nem juthat túl annak bizonygatásán, hogy ez a realitásmód éppen az érzé- kileg adott tárgyakhoz képest nem érzéki. — Mármost az efféle bizonygatás nem más, mint a hit a szubjektum számára elégséges, de objektíve elégtelen igaznak tartás. Isten érzékfeletti realitásának hite azáltal lehetséges, hogy a hívő Isten tudatimmanens képzetét Isten tudat-transzcendens realitására véli vonatkoztathatni. Jóllehet Istennek ez a transzcendens realitása a hívő elgondolásban úgy jelenik meg, mint ezen elgondolástól független, azaz önálló realitás, mindazonáltal az elgondolástól függetlennek gondolt isteni realitásra is igaz, hogy elgondolt, ti. a hívő által. így a hit olyan transzcendens realitásra vonatkozik, amelyet nem-pusztán- elgondoltnak, következésképpen független-önálló realitásnak — gondol. A hit által állított különbség — Isten szubjektív elgondolása (fogalma, eszméje) és Isten ér- zékfeletti-transzcendens realitásmódja között — maga is a tudat-immanens gondolkodás keretén belül épül föl: a hívő az elgondolás által elgondolt Istent az elgondolástól független, önálló-transzcendens valóságnak gondolja el. Ilyenformán a hit aktusa alkotja Isten tudat-immanens elgondolása és Isten transzcendensnek elgondolt realitása közötti különbséget. A szubjektív istenképzet és Isten transzcendens realitása (amelyre a képzet hivatkozik, ill. vonatkozik) közötti különbség olyan differencia, amely a képzetállító és tudatimmanens hit keretén belül marad. Isten érzékfölötti-transzcendens realitására való hivatkozás tehát a hit képzetállító tudatának az aktivitása. Ennélfogva Isten érzékfeletti-transzcendens realitása is csupán úgy „van adva”, ahogyan azt a hit a maga képzetállító tudata által mint adottat elképzeli. Következésképpen Istennek a hívő tudattól függetlennek elgondolt transzcendens realitása mindaddig függőben marad (ill. üres, azaz nem tölti be valóságosérzéki tárgy), amíg csupán azt tudjuk róla a hit közlése nyomán, hogy Isten szóban forgó realitását nem az érzékileg adott tárgyak realitásának módja szerint kell elképzelni. Anélkül, hogy dogmatikusan tagadnánk a szubjektív istenképzet és Isten transzcendensnek elgondolt realitása közötti különbséget, melyet a hit állít, meg kell állapítanunk, hogy a hit szükségképpen adós marad Istennek az érzékileg adott tárgyak objektív realitásmódjával nem azonos transzcendens realitásáról szóló felvilágosítással. így hát a hit sem rendelkezik mással, mint saját pusztán szubjektív isteneszméjével. Mivel azonban ez az elgondolt realitás szükségképpen üres (üres, mert nem tölti ki érzéki tapasztalat; s szükségképpen üres, mert ép-
