Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Gáspár Csaba László: Gondolkodás - Hála
Gáspár Csaba László 87 pen a hit állítása szerint Isten valósága más, mint az érzékileg adott tárgyaké, róla tehát nem is nyerhető érzéki tapasztalat), ezért a hit szubjektív istenelképzelése semmiféle előnnyel nem rendelkezik az elgondoltnak gondolt isteneszmével szemben. Éppen ellenkezőleg: az isteneszme konstitúciójára vonatkozó kanti racionális eljárás (a gyakorlati ész keretén belül) azzal az előnnyel jár, hogy úgy fejti ki az isteneszmét mint ami szükségképpen elgondolandó s ugyanakkor ésszerűen ellenőrizhető. Az isteneszmének a vallási tudatban rögzített istentudatra való vallásfilozófiái és teológiai redukcióval Kant egy olyan vallásfilozófia alapjait állítja fel, amely a korábbi filozófiai teológia tárgyi beállítottságától eltérően a vallás szubjektumának tekintett vallási tudat aktusaira összpontosít. — De vajon az ontoteológia megismerési igényének kanti kritikája elvileg kizárja-e egy olyan új filozófiai teológia lehetőségét, amely számításba veszi ezt a kritikát?13 III. Kant részben olyasmit fejez ki, ami magától értődő: hogy Isten nem az érzéki tapasztalat tárgya. Kritikája azonban bizonyos dogmatizmustól sem mentes, amennyiben az isteneszmét egy olyan tárgyi-empirikus megismerésmódhoz méri, amellyel az per definitionem nem mérhető. Ennek a dogmatizmusnak az eredményeként záródik be az isteneszme a hitbe. Hegel így festi le a helyzetet: „A vallás felépíti az individuum szívében a maga templomait és oltárait, sóhajok és imádságok keresik az Istent, akit szemlélni nem adatik meg nekünk, minthogy jelen van az értelem veszélye; az értelem ugyanis dologként ismerné meg, faanyagot látna a ligetben.”14 Ez az állapot az ember lelki-szellemi integritása szempontjából azonban tarthatatlan. A hit Isten és az ember kapcsolódási pontja, de nem lehet végső menedéke az isten-gondolatnak. Az eleven emberi egzisztencia számára Isten nem lehet kizárólag a hitnek az Istene, hanem gondolkodni is kell Istenről. A hit Isten elsőleges észlelési módja, ám tartalmát a gondolkodás fogalmazza meg úgy, hogy a hit a befogadásban észlelvén, azonmód a gondolkodás közegébe bocsátja Istent. Ez roppant kockázattal jár, de a gondolkodás megpróbáló-viharai nélkül a hit melegházi babonává butul, formális ünnepi lelkiséggé avul, s előbb-utóbb teljesen elhal. Amennyiben az ember gondolkodó, racionális lény', gondolnia is kell 13 Ne felejtsük el, Kant az isteneszmének sem elgondolhatóságát, sem gondolati szükségszerűségét nem rombolta le, hanem csupán az érzékileg adott tárgyakkal azonos megismerhetőségét zárta ki. 14 HEGEL, G. W. F / SCHELLING, F. W. J., Hit és tudás. Tanulmányok a Kritisches Journal der Philosophie-W, (ford. Nyizsnyánszky Ferenc) [»Horror metaphysicae«], Osiris Kiadó / GondCura Alapítvány, Bp. 2001, 249.
