Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
60 Erdő Péter Ilyenkor az ítélethez olyan záradékot szokás fűzni, hogy új házasságot nem köthet, legfeljebb külön ordináriusi engedéllyel. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a krisztushívők vagy általában az emberek házasságkötéshez való ezen joga a többi törvény, például a házassági akadályok magyarázata számára is irányelvként szolgáljon. Nem lehet tehát e jogot kiter- jesztőleg magyarázni. A házasságkötés formája vonatkozásában rendes kánoni formájú házasságnak a helyi ordinárius, a plébános vagy a kettejük által megbízott pap vagy diakónus közreműködésével és két tanú előtt megkötött házasságot nevezzük. Ezen kívül az 1516. kánon szerint vannak olyan rendkívüli esetek, amikor pusztán két tanú előtt is érvényes házasságot lehet kötni, ha megfelelő időn belül nem érhető el illetékes felhatalmazással rendelkező eskető. A házasságkötési forma kötelező ereje csak a katolikusokra vonatkozik, mégpedig azokra, akik a katolikus Egyház teljes közösségét formális cselekedettel nem hagyták el. Sokat vitatkoznak arról a szerzők, hogy mit jelent közelebbről az ilyen formális cselekedet. A világegyház általában nem fogadta el a németek azon álláspontját, miszerint az ottani állami hatóság előtt, adó megspórolása céljából tett bejelentések ilyen elhagyásnak számítanának. Következő témánk a házasság jogi következményei. Ezzel pedig már közelebb lépünk magához a családhoz. A házastársak egyenlő jogai és kötelességei nagyon fontos kérdést alkotnak. Az 1056. kánon már beszél a felbonthatatlanságról; a házasság egyik legfontosabb jogi hatása éppen az, hogy kötelék (vinculum) keletkezik a két fél között, amely természeténél fogva örökös és kizárólagos, keresztények között pedig szentség is. Ugyanakkor az 1135. kánon azt deklarálja, hogy „mindkét házasfélnek egyenlő kötelezettségei és jogai vannak mindahhoz, ami a házastársi életközösséggel együtt jár”. Ez nem olyan magától értetődő a régebbi egyházi megnyilatkozások fényében, hiszen XI. Pius a Casti connubii kezdetű en- ciklikájában azt mondja, hogy a szeretet kötelékében megszilárdított családi életben uralkodnia kell annak, amit Szent Ágoston a szeretet rendjének nevez. Ez a rend magával hozza a férj elsőbbségét az asszony és a gyermek előtt, és megköveteli az asszony készséges és önkéntes meghajlását és engedelmességét, amelyet maga az Apostol ajánl. Idézi Szent Pált: „Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, akár csak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus feje az Egyháznak”. Ennek tradíciója élt az egyházi szemléletben is, mégpedig elég erősen. Persze nem szabad ezt anakronisztikusán felfognunk, mint minden egyebet, ami a történelmi múlthoz meg a szellemtörténethez tartozik. Ha egyszer egy társadalomban kialakult valamilyen szereposztás, akkor nem biztos, hogy elnyomott vagy alárendelt ill. uralkodói pozíciók viszonyáról van szó, hanem inkább arról, hogy mindenkinek megvan a maga speciális terhe. Korunkban nyilvánva
