Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
Erdő Péter 61 lóan az egyenlőség hangsúlyozása fontos, de azért legalább nekünk, katolikusoknak tudni kell azt, hogy az egyenlőség nem jelent egyformaságot. Éppen a pszichológusok és pszichiáterek tudhatják, hogy a kiskorú gyermek nevelése folyamán mennyire fontos, különleges és pótolhatatlan szerep hárul az anyára. Ezt a tényt valamiképp nyilvánvalóan figyelembe kell venni a társadalmi munkamegosztásban is. Magyarán: lehetséges, hogy nem az volt a baj az utóbbi kétszáz évben, hogy a férfi uralkodott a fakanál mellé kényszerített szegény asz- szony fölött, hanem esetleg az, hogy az ipari forradalom óta a bérmunka vált a társadalmilag elismert emberi munkatevékenység modelljévé, és az ebbe a kategóriába nem férő tevékenységet a társadalom — működéséből fakadóan — alulértékelte; a pap és a szerzetes munkáját éppúgy, mint a gyerekeit nevelő anyáét. A következmény az volt, hogy e hivatásokat választók száma statisztikailag kimutathatóan csökkent. A megoldás tehát nem a papi, szerzetesi vagy anyai hivatás elutasítása, hanem az, hogy mindenkinek módjában álljon egyenlő joggal, bérmunkásként dolgozni. Természetesen fontos és az egyenlőség szempontjából pozitív fejlemény, hogy a nők számára mindenfajta foglalkozás lehetővé vált, elsősorban azonban azt kell kiemelnünk, hogy a társadalom ismerje el egyenrangúnak a természetnél fogva különböző szerepeket, és ezeket egyenlőképpen is honorálja. Nem véleden, hogy éppen az Európai Püspöki Szinóduson fogalmazódott meg az, hogy a családanyákat a társadalom ugyanúgy fizesse meg és ugyanolyan társadalombiztosítási és nyugdíj-háttérrel lássa el, mint mindazokat, akik teljes munkaidőben dolgoznak. Ez például valódi lépés lehetne az különböző szerepek egyenlőségének elismerése felé. Ugyanakkor a házasságon belüli kapcsolatban az emberi személy méltóságából valóban az egyenlőség elve következik. E ponton a kánonok és a változások egész sorát idézhetjük a régi Kódexhez képest. Az asszony részese lett — a régi Kódex szerint — férje társadalmi állapotának, lakóhelyének, átvette férjének a rítusát, azután a férjének a sírjába temethették, ha pedig több férje volt, mert megözvegyült, akkor az utolsó férjének a sírjába kerülhetett, joga volt templomot választani, melyben temetési szertartását végezték, stb. A hatályos jog ezeket már így nem szabályozza. Eleve az egyenlőség elvéből indul ki. Annak fontosságát juttatja például kifejezésre, hogy a család a vallási gyakorlatot egységesen végezze. Bármelyik fél átveheti a másik fél rítusát annak érdekében, hogy egyforma rítus szerint élhessék a hitéletüket. A latin egyházjog ezen elvével szemben azonban a keleti egyházjog a férfinak továbbra is elsőbbséget biztosít. Ez azt jelenti, hogy rítusközi viszonylatokban a két jog interferenciája miatt minden esetben a keleti jog van előnyben. Ennek ténye bizonyos szempontból rendjén is való, hiszen a keleti katolikusok szórványban élnek, tekinthetjük tehát az említett gyakorlatot pozitív diszkriminációnak is. Csakhogy a latin egyházjog logikája szerint az egyes emberi személy megőrzi méltóságát a házassági közösségen belül is. A
