Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Erdő Péter: Családjog az egyházban
Erdő Péter 59 polgári házasságot köt, majd elválnak. Egyikük katolikussal új házasságot akar kötni. Kettejük házasságának létét a világi, polgári jog szerint ítéljük meg, és azt mondjuk, hogy törvényesen házasságot kötöttek, tehát házastársak voltak. Ellenben a házasság tartalmát a hitünk szerint ítéljük meg: azt mondjuk, hogy ez a házasság is felbonthatatlan, mert hiába váltak el törvényesen, ettől még az illető elvált személy nem szabad állapotú, tehát katolikus féllel nem köthet minden további nélkül házasságot. Az már egy másik kérdés, hogy a pápa felmentést adhat az új kötés érdekében. A beleegyezés akarati cselekedet, mégpedig olyan, amely semmilyen más hatalommal nem pótolható. Úgy szoktak fogalmazni, és azt mondja a törvény is, hogy semmilyen emberi hatalommal nem pótolható. A magyarázók ehhez még hozzáteszik, hogy e cselekedetet még Isten sem pótolja. Ez annyit jelent, hogy ha a két fél nem ért egyet abban, hogy házasságot akarnak kötni egymással, akkor nincsen arra mód, hogy valódi házastársak legyenek. Ez nem minden nép számára és nem minden korszakban volt világos. A germán jogban például a rokonság, két nagycsalád kötött egymással szerződést. Azt, hogy a fiatalok ténylegesen akartak-e házasságot komi egymással, általában nem kérdezték meg. Látjuk, hogy a személyes beleegyezés jelentősége nem mindig volt világos a társadalom számára. E beleegyezés elengedhetetlenségét azonban az Egyház teljes súllyal tanítja. E tanítása révén az Egyháznak a középkorban is jelentős befolyása volt annak tekintetében, hogy a házasságot kezdték személyesebb relációként felfogni. A következő megjegyzésünk a házasságkötéshez való jogra utal, amely jogot a Kódex szintén deklarál. Eszerint mindenki köthet házasságot, akit ettől a jog el nem tilt (1058. k.). Magyarán vélelmeznünk kell, hogy az adott személy jogosult házasságot kötni, hacsak az ellenkezője ki nem tűnik. Nyilvánvalóan a jegyesvizsgálat során meg kell vizsgálni, hogy volt-e az adott személynek korábbi házassága stb., egyéb vonatkozásokban azonban (pl. pszichikai képességére vagy fizikai képességére nézvést vagy a szándék komolyságát illetően) a helyzet az, hogy amennyiben az valamely akadályozó tényező hivatalosan nem bizonyított, akkor az illetékes lelkipásztor megfelelő felkészítés után össze kell, hogy adja a feleket. Ezzel a megfontolásunkkal fontos kérdéskörhöz érkeztünk. Úgy hisszük, e problémakör némely vonatkozásai érinthetik a pszichológusok érzékenységét is. Sokszor előfordul az, hogy valakinek a pszichés ill. elmeállapota vonatkozásában kérdések merülnek fel. Ilyenkor egyfelől nyilván kellő gondossággal kell eljárni, mert egy későbbi sorsot tehet tönkre egy nagyon rosszul, elviselhetetlenül vagy érvénytelenül megkötött házasság. Ugyanakkor azonban tiszteletben kell tartani az egyházi hatóságnak vagy az illetékes esketőnek imént említett jogvélelmét, azt ti., hogy az embernek alapvetően joga van a házasságra, s ezért nem szabad feltételezni, hogy valaki arra képtelen. Más a helyzet pl., ha képtelenségét egyszer már egyházi bírói ítélet megállapította valamely korábbi házasság vonatkozásában.
