Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Deák Viktoria Hedvig OP: Krisztus öntudatának kérdése Bernard Lonergan műveiben
48 Deák Viktória Hedvig Jézusban már-már skizofréniát állítanak. Továbbá, az is következik ebből, hogy Krisztus egy igazi emberi öntudat által lesz tudatában saját magának — nem pusztán magának mint embernek. Hogy ez hogyan történik, az titok számunkra, a megtestesülés titka: ha hisszük, hogy az örök Fiú emberré lett, akkor abból következik, hogy emberi öntudata által lett tudatában önmagának (Lonergan ezt nevezte Krisztus pszichológiai kenózisának). Egyébként ez volt az a pont, ami a legtöbb kritikát kiváltotta. Mivel Krisztus emberi öntudata ugyanolyan előzetes és határozott körvonalak nélküli tudatosság, mint bárkié, ezért szüksége van reflexív önismeretre, hogy ezt teljessé tegye: Krisztus biztos önismeretét teszi lehetővé a visio beatifica. Lonergan itt a hagyományos tanítást a visio beatfica-vú kapcsolatban adottnak veszi. A tudat által ugyanis csak sub ratione experti tapasztaljuk meg magunkat. Krisztus emberi értelme önmagában nem tudta volna megismerni az isteni lényeget, erre csak a visio beatifica teszi képessé az embert. így Lonergan szerint mind a színelátás, mint ismeret, mind az öntudat hozzájárulnak ahhoz, hogy Krisztus biztosan tudja, ki ő, azaz válaszolni tudjon a quid sit kérdésre. Kiderül mindebből az is, hogy Lonergan szerint a visio beatifica nem az öntudat része, hanem Jézus emberi tudásáé. Ebben is követi tehát a hagyományos tomisztikus tanítást. „Az öntudatban saját magunkat csak sub ratione experti ismerjük meg, ezért tudni akarjuk, hogy luk vagyunk; ez a tudni akarás helyet ad a tudásnak, amikor megértjük, hogy quid sit homo. De Krisztus [...], mivel két természete volt, kettős kérdést tett fel, quid sit homo és quid sit Deus; a másodikra a válasz a boldogító színelátás volt.”26 Érdemes itt röviden összevetnünk Lonergan nézetével azt, amit Rahner, a transzcendentális tomizmus másik jeles képviselője ír ugyanerről a kérdésről, különösen azért, mert Rahner hatással volt valószínűleg — ha csak kis mértékben is — Lonergan nézeteire.27 Karl Rahner egy 1961-ből származó, Jézus tudásáról és öntudatáról szóló cikkében arról ír28, hogy a közveden Isten-látás az unio hypostatica következménye, és Krisztus alap-öntudatának része. Rahner ugyanis azért, hogy az Újszövetség tudósításának jobban megfeleljen, az emberi tudás többrétegű szerkezetén belül megkülönbözteti a tematikus (objektív) és nem-tematikus (nem-objektív) tudást. Lehetséges, hogy a különböző dimenzióknak megfelelően valamit egyszerre tudjunk és ne tudjunk. Az utóbbihoz tartozik az alap-öntudat, ami nem egy tárgynak az ismerete, hanem egy apriori, nem tárgyiasított ismeret, 26 Christ as Subject: A Reply, 178. 27 Rahner, Lonergan és Crowe nézeteit hasonlítja össze a következő cikk: MOLONEY, R., The Mind of Christ in 'Transcendental 'Theology: Rahner, Crowe, Lonergan, in lleythrop Journal of 'Theology XXV (1984), 288-300. 28 Dogmatische Erwägungen über das Wissen und Selbstbewusstsein Christi, in Schriften sgtr 'Theologie V, Einsiedeln 1962, 222—245.
