Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Deák Viktoria Hedvig OP: Krisztus öntudatának kérdése Bernard Lonergan műveiben
Deák Viktória Hedvig 49 amelyben az alany jelen van önmaga számára (Bei-sich-sein). A fogalmi, reflexív ismeret feltételezi ezt és erre épít. Az öntudat ilyen leírása nagyon hasonlít Lonerganéra. Mégis a kidolgozásban és a következtetésekben jelentős különbségek is vannak. Rahner szerint ugyanis Krisztusban feltételezhetünk nem-tudást is, hiszen a tudás mint a tökéletesség kelléke a görög filozófia hozadéka. Továbbá egy bizonyos nem-tudás szükséges a szabadsághoz, a szabad döntéshez.29 Ennek a szabadságnak a helye az abszolút transzcendenciára irányulás, amely végtelen és amely túl van minden reflexión. A misztérium a visio beatifica-bm is megmarad, bár abszolút közelségben. Rahner itt teljesen átalakítja a tomisztikus tanítást, amely a visio beatifica-X Jézus emberségének tulajdonította, és helyette — figyelembe véve Krisztus szenvedését — visio immediata-tó\ beszél, amely az unio hypostatica alkotóeleme. Ennek a tudásnak a boldogító voltát a biblikusok már korábban támadták mint összeegyeztethetetlent az evangélium szövegeivel, különösen is azokkal, amelyek Jézust úgy mutatják be, mint aki az Atyától elhagyatva érzi magát, szomorú, szenved, stb. Ezért aztán Rahner, hogy Jézus tudatának Istennel való közvetlen kapcsolatát biztosítsa, beszél ugyan visio-ról, de ezt immediata- nak nevezi. Továbbá, az unio hypostatica nem lehet öntudatlan: Krisztus teremtett valóságának ez a legmagasabb szintű ontológiai meghatározottsága szükségszerűen tudatos kell hogy legyen. Isten jelenlétét Jézus emberi tudata számára Rahner nem úgy írja le, mint tárgyat, hanem mint ami megfelel az ember, mint szellem és szabadság alapvető jellegzetességének: Jézus, mint mindenki más, úgy részesült Isten közvedenségében, mint tudatának nem-tematikus horizontjában. A visio immediata tehát nem egy tárgynak a látása, hanem Isten közvedenségének a nem- reflektív tudata. így van hely Jézusban a fejlődésre Jézus objektív tudatában, és azt is, amit hagyományosan scientia infusa-nzk neveztek, úgy lehet értelmezni, mint a reflektív tudatban való fokozatos kidolgozását annak, amit Jézus nem-tem- atikusan tudott a visio immediata-bm. Felmerül persze a kérdés, hogy ha ez így van, akkor Jézus miben különbözik bárki mástól? Továbbá, mivel Rahner a közveden istenlátást az alap-öntudatba utalta, ezért idézett cikkében aztán arról beszél, hogy Jézus emberi lelke közvetlenül látja a Logoszt, máshol pedig arról, hogy Jézus emberi én-je az imádás teremtményi viszonyulásában áll a Logosszal szemben. Többen kritizálták Rahner hasonló megállapításait, hiszen az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint Jézus soha nem a Logosz, hanem az Atya felé for29 Lonergan — név nélkül ugyan — de kritizálja Rahnernek ezt a gondolatát, ti. hogy egy bizonyos fokú nemtudás a szabadság szükséges feltétele. Szerinte a szabadságnak három feltétele van: 1) hogy egy bizonyos célhoz több út vezessen; 2) hogy az, akinek döntenie kell, ennek tudatában legyen; 3) a választónak az akarata, aki akarja a célt, elhatározza magát az egyik út választására. Mind a három feltétel megmarad akkor is, ha az, akinek választania kell, tudja, hogy mit fog dönteni. A választás előretudása fölöslegessé teszi ugyan a megfontolást, de magát a választást nem. De \/erbo incarnato, 436.
